J. K. Rowling: Átmeneti üresedés

Fülszöveg:

Nagyregény egy kisvárosról

Az alig negyven-egynéhány éves Barry Fairbrother halála szó szerint felforgatja Pagford városka lakóinak életét.
Pagford színleg maga az angol idill, macskaköves piactérrel, ódon apátsággal, ám az elbájoló homlokzat mögött számos viszály dúl. Gazdagok civódnak a szegényekkel, kamaszok a szülőkkel, feleségek a férjekkel, tanárok a tanítványokkal.
Hamar kiderül, hogy Pagford nem az a háborítatlan, békés angol kisváros, aminek látszik. Barry átmenetileg megüresedett önkormányzati helye némelyekben szenvedélyes indulatokat kelt, másokat köpönyegforgatásra késztet…

Az Átmeneti üresedés az első olyan regény, amelyet Rowling felnőtteknek írt.

J. K. Rowling a Harry Potter kalandjairól szóló könyvsorozat szerzője. 1997 és 2007 között 7 kötete jelent meg, amelyekből világszerte 450 milliónál több példány kelt el, több mint 200 országban, 74 nyelven és 8 nagysikerű film is készült belőlük.
J. K. Rowling számos díjat és kitüntetést kapott, többek közt a gyermekirodalomnak tett szolgálataiért a Brit Birodalom Érdemrendjét, a spanyol Asturias -díjat, a Francia Köztársaság Becsületrendjét és a Hans Christian Andersen-díjat. Volant nevű jótékonysági alapítványa révén számos jótékonysági ügyet támogat, így a hátrányos helyzetű gyermekek életének megváltoztatásán munkálkodó Lumos jótékonysági szervezet alapítója is.

Vélemény:

Rowling pár éve azt nyilatkozta, hogy következő könyve, mellyel elég jól halad egy politikai tündérmese lesz. Ez nem az a könyv.

És nem a Harry Potter és én el is kerülném mindenféle hasonlítgatását, mindössze annyit tennék hozzá, hogy ezt a könyvet nem olvastam volna el, ha nem ő írja meg. De hát mindenki tudja, Rowling bármit is írt volna a Harry Potter után, az garantáltan év könyve lesz eladás szintjén. Amit másodszor ír a HP után az viszont már nem.

Fogjunk egy jegyzettömböt és jegyzeteljünk egy évig, írjuk le az összes rossz tulajdonságot, visszatetsző dolgot, ami idegesít minket, amit megvetünk, amit látunk és negatív az emberekben. Ha kész, a negatív tulajdonságoknak adjunk ember neveket és költöztessük egy faluba őket. Vegyünk egy alaphelyzetet, amin tesztelhetünk máris tucatnyi irritáló hozzáállást, egy halálesetet, és az ezt követő üresedést a gyűlésben, aztán fűzzük fel a többi problémát, úgy, hogy az egész összeálljon egy kusza pókháló formájában, ahol a haláleset csak egy fonal, amit megrántunk az elején. Ha mindez kész van, meg is vagyunk a könyv vázával, már csak egy írni tudó embert kell keresni és kész is az Átmeneti üresedés.

A legéletszagúbb könyv, amit olvastam mostanában (vagy összességében), itt nincs köntörfalazás, nincs fantázia szabadon engedés, nincs túlzás, ezek életszagú figurák innen a szomszédból, a tágabb családból, a munkatársakból, de persze sose magunkból:).

Nem gyerekkönyv, bár vannak gyerek szereplők. A szexualitás nagyon áthatja, ahogy az áskálódás, az apró titkok és az erőszak is. Készültek már ilyen filmek, sorozatok, gondolom a közönség nyitott és lecsap, hogy egy szaftos pletykakötetet tarthat a kezébe, hogy ezeknél még ő is különb (nem feltétlen), de ennél azért jóval több.

Nagyon filmszerű, nagyon feszültségkeltő, ahogy haladunk a vége fele, válik izgalmasabbá és izgalmasabbá. Ez az első könyv legalább egy éve, ami miatt fennmaradtam, hogy befejezhessem, mert már nagyon érdekelt mi lesz a vége, mégha az ívet látjuk is, mégha tudjuk is, minek kell a végén lenni és mégha rá is pakolnánk szívünk szerint még egy kis halált, még egy kis vérfertőzést, azért így is meg kell mondjuk elégedettek vagyunk Rowling befejezésének merészségével is.

Zenének Thomas Newman-t ajánlanám hozzá , rendezőnek Sam Mendes-t. De mivel tudjuk, hogy BBC sorozat lesz belőle, így passzolom a producereket, de legalább újra lehet forgatni Slough-ba BBC sorozatot:)

Robert J. Sawyer: WWW 1 – Világtalan

Fülszöveg:
A 15 éves Caitlin Decter születése óta vak, de ez nem nagyon zavarja: az iskolában matekzseniként tisztelik, társasági életét pedig online éli. Aztán egy nap e-mailt kap egy tokiói kutatótól, aki gyógymódot kínál neki, azt állítja, visszaadhatja a szeme világát. A lány és családja kapva kapnak a lehetőségen, de az implant a beültetést követően látszólag nem akar működni.
Caitlin és a kutató komputeres kapcsolatban maradnak, hogy a berendezés fogadhassa az újabb szoftverfrissítéseket, és az egyiket követően a lány valóban látni kezd, de nem a környezetét, hanem az internet virtuális valóságát, sőt annak kódolását.
Mindeközben kaliforniában egy laboratóriumi csimpánz megtanul jelnyelvvel kommunikálni, és webkamerás kapcsolatba lép egy miami állatkert orangutánjával; Kínában minden eddiginél halálosabb madárinfluenza-járvány tör ki, amit csak az ország teljes izolálásával tudnak megfékezni; és valami mocorogni kezd a neten is, mintha az egészet már nem csupán bitek és byte-ok alkotnák. Az intő jelek sokasodnak, könnyen lehet, hogy a világ gyökeres változás előtt áll…

Robert J. Sawyernek ezzel a regényével veszi kezdetét az az Internet-trilógia, amelynek egyedülálló módon mindhárom része elnyerte Kanada rangos Aurora-díját. Története az érzékelés, a valóság határait keresi, de közben nem felejt el szórakoztatni sem.

Vélemény:

Lehet a karácsony miatt, lehet más miatt az elmúlt hetekben megtalálnak az emocionális momentumokban tobzódó filmek és könyvek is. Sawyer könyve sci-fi, dráma, sok poénnal, némi tiniblog beütéssel, de rengeteg érzéssel. Kanadai írónk eddig megjelent könyveit olvastam és mégha nem is beszélhetünk szoros

önismétlésről azért a hasonlóság nem merül ki csupána hosszba és a minőségbe. A korán cancel-t kapott Flash Forward iránt érdeklődve fedeztem fel az írót és vártam, hogy valaki felkarolja a műveinek kiadását, amit a MetropolisMedia meg is tett és remélhetőleg hiánytalanul ki is adja az eddig megjelenteket mostmár pár éven belül (ennek a trilógiának a két következő kötete jövőre várható).

Kanadai író, így marad a kanadai nézőpont, mégha minden könyvében igyekszik is a multikulti érzést becsempészni (jogosan és jól is teszi ezt), szóval itt is amerikaiak és japánok a főszereplők.

A vak lány története bár teljesen kiszámítható történetileg, mégis nagyon megható, de mégis életszerű (mondom, karácsony-faktor:). A majom története szintén érdekes, de ha ez egy önmagában megálló kötet lenne, akkor teljes feleslegességbe fulladva kitörölte volna a szerkesztő, mint még annyi

dolgot a könyvből. Szóval ez egy trilógia, úgy is kel kezelni, az egész egy felvezető rész, az utolsó 50 oldalon már csak előkészíti a lezárást, ami egy nagy kérdőjel, mint a jó sorozatoknál el is várható, az ember rohanna a könyvesboltba, hogy megvegye a következő részt, hogy most akkor mi a fene fog történni.

Az öntudatra ébredt internet kezdetekben nem nyerte el tetszésemet és szerepével (kevés) elégedett voltam, majd a történet haladtával a hangsúly is oda tolódik és az érdekesség faktor is növekszik.

Apropó érdekesség faktor. Sawyer azon írók népes táborába tartozik, akinek van otthon egy jegyzettömbje, amibe lejegyzeteli a tényleg érdekes tudományos, természeti és egyéb trivia-kat és nem szégyelli ezt beleszőni a történetbe (van egy külön notesze viccekre és szójátékokra is, úgy sejtem:). Szóval ebben is vannak érdekességek amellett, hogy a tudományos részek is sokszor érdekfeszítőek.

Hát körülbelül ennyi, jó könyv, de megvásárlását - ha van más olvasnivalód - tavaszra hagynám a másik két kötettel együtt, hogy ne legyen üres érzés benned, hanem egyből tudd folytatni a történetet. Tiszta nézőpontom meg nekem is csak a harmadik kötet után lesz, hogy vajh merre viszi az író a

történetet. (tippem a harmadik kötet utolsó ötven oldalára: a csaj újra vak

lesz, az netlét meg megsemmisül, miután harcolt egy másik nettléttel, aki

majd jön a kettőbe:) - vagy teljesen más:)

 

Robert Charles Wilson: Kronolitok

Fülszöveg:

A programozó Scott Warden nem éppen a munka hőse, ameddig azt várja, hogy a következő megbízással mgkeressék, családjával Thaiföldön nyaral és élvezi az életet. Aztán egy nap barátjával döbbenten látják, ahogy a szomszédos dzsungelben hatalmas kőoszlop nő ki a földből, letarolva maga körül a növényzetet. Ráadásul az oszlopon felirat hirdeti egy bizonyos Kuin diadalát ellenségei fölött. De még ez sem minden: a véset szerint a Kuin által megnyert csata csak 16 év múlva zajlik le!

 Ahogy világszerte egyre több, különös sugárzást kibocsátó emlékmű jelenik meg a jövőből, Scott egyre jobban belebonyolódik az eseményekbe, a kutatásba a kőoszlopok eredete után. A Föld társadalma pedig meghasad: egyesek Kuin eljövetelét várják, győztes harcos messiásnak látják, mások épp ellene munkálnak, a békét akarják elérni, mindenféle hadúr nélkül.

A Hugo-díjas szerző újabb regénye érdekfeszítő politikai-társadalmi parabola a tömegek befolyásolhatóságáról és a jövő megváltoztathatatlanságáról. Robert Charles Wilsonnak ezt a művét is jelölték a Hugóra, az év legjobb angolszász megjelenésének kiadott John W. Campbell-emlékdíjat pedig el is nyerte.

Vélemény:

Wilson Pörgés könyve az egyik legjobb sci-fi és legjobb könyv, amit valaha olvastam. Folytatásai sajnos nem közelítik meg az első rész színvonalát, nade nem is erről akartam beszélni.
A Kronolitok egy korábbi könyve, de szintén nem tartom erősnek.

Nézzük az előnyeit azonban: maga az alapötlet zseniális, a kifejtése is monumentális, tehát az alap megfelelő lenne. Némely szereplő is igen emlékezetes és szemléletes (most nem jut eszembe, hogy hívják azt a színésznőt, aki Choprát alakítaná, de egyértelműen itt van előttem). A fejtegetések tudományos része is részben érdekes.

De. Egyrészt ez a könyv is "időutazós" és hát nagyon nem vagyok megbékélve némely magyarázattal, logikai dolgokkal és habár, ahogy a könyvben is írják paradoxon nem létezik, csupán egy n-dimenziós probléma 3 dimenziós képe (használni fogom még ezt:), de ez a háromdimenziós kép nekem minden időutazós történetbe előfordul (kivéve, ahol csak picit érdekel, de hát nem lehet minden könyv a Vissza a jövőben:).

Ezenkívül a történet inkább családi dráma, mint kaland, akció vagy sci-fi és a történések is néhol csapongóak.

Összességében azt mondanám, hogy egy közepes könyv, az írónak mindig van tehetsége az érdekfeszítő és monumentális alaptörténetekhez, de a kifejtés nem mindig a legjobb.

Az meg különösen irigylésre méltó, hogy a Publishers Weekly-nek már azért jár a recipéldány, hogy annyit ír róla, hogy "Szuper! és kész:)

John Grisham: Elmaradt karácsony

Ismert, egyszerű kis történet, jól megírva.
A fordítás lehetne jobb a Free Snowman az nem ingyen hóember, hanem szabadítsuk ki hóembert, ha a szövegkörnyezet megkívánja.
Egyébként egyetértek a karácsony lemondása miatti dolgokkal, bár az egy más világ egy év alatt nem keresek annyit, amennyit ott elköltenek karácsonyra.
A középvége nem tetszett, miért nem lehet megmondani őszintén a dolgokat a saját lányuknak?
A legvége jó és megható, de hát karácsony van:)

Leslie L. Lawrence: Álmaim asszonya / Mogyoróallergia

Nem volt ez rossz, a jótól viszont messze van.
Van egy lány, aki Laci bácsi:) Itt most nyilván cserélődtek a nemi szerepek, így nem főhősünk hajt rá az összes csajra, hanem a fellelhető összes férfi szereplő a kis Laci lányra. De tényleg mindenki, 15-65 között. De azért nyugi van, az első kötetbe még kiskorú, a másodikban is csak épphogy 18, ami Amerikában nem elég, így várhatunk a tavaszra, hogy az új kötetekbe már legyen izébizé is:)
A stílus Lawrence-s, rengeteg párbeszéd és szereplő és kihallgatott beszélgetések, annyi, hogy talán egyet csavar a végén és nincs hosszú szövegelés sem a finishbe.
Para elemek még kifejlődőben, persze aki nem veszi le még olvasás előtt, hogy a kislány magyar és örökbefogadták és a szellem is magyar csaj a középkorból, az még nem olvasott könyvet, de hát na, majd ezek is kiderülnek hamarost.
A címe meg a legbénább idén, mégha kifejező is.
Felesleges új vonalnak gondolom.