Megszakítjuk adásunkat!

Van úgy, hogy szinte indokolatlan 50 oldalas csatornahálózat leírás szakítja meg az amúgy élvezetes Victor Hugo könyvünket, vagy csak egy recept a kriminket, így hát most egy pillanatig mi is megszakítjuk a könyvekről való írást valami mással.
Hogy indok is legyen az amúgy teljes mértékben senkinek teljes megelégedést nem adó, ám teljesen ártatlan bejegyzésre menjünk vissza 1-2 héttel ezelőttre.

A Sárréti Csilifarm facebook oldalán megjelent egy felhívás, hogy bloggerek jelentkezzenek. Én kis túlzással blogger is vagyok. Azt meg nem mondták, hogy gasztroblogger jelentkezzen, ami biztos nem vagyok, így hát mondtam, hogy ímhol itt vagyok én, a pici könyves. És mivel szerintük is picit vicces, hogy könyvesblogként lett jelentkezve a nem specifikált kiírásra, így voltak oly kedvesek és egy kisebb csomagot küldtek a múlt héten.
A csomag tartalma nem meglepő módon csili, méghozzá 4 fajta termék is.
A csilivel és magával a csípős dolgokkal a kapcsolatom elég felemás. Egyrészt szeretem a csípőst, de egy adott intervallumban. Egyértelműen mainstream csípős dolgok, mint a KFC-s csípős csirkeszárny, a Burger King Hot whooper és hasonló annyira sem csípős, hogy éreznék bármit, de tényleg semmit. A jalapeno-t meg a csípős pepperonit már szeretem, sokat használom a főzőcskében és pizzán is jól mutatnak, ezek is ritkán csípősek, vagy minimálisan, de ízre, állagra nekem ezek a megfelelőek. És ezeket még mindig bölcsis szintnek titulálnák a csilikedvelők és biztos így is van, de itt jön az a része a csilinek, ami már annyira nem jön be, ez pedig a kivagyiság dolog, hogy bizony attól vagy valaki, hogy harapod a habanerot és barátait. Ezt a részét már nem értem, nyilván nem harapnék bele, ahogy a legcsípősebb szószokat is kerülném távolról, mert minek, kinek szenvedjek ha semmi ízt nem érzek, csak azt, hogy baromira csíp (aláírom, hogy valaki meg simán érez ízeket mellette, sőt ugye mindenféle jótékony hatása is lehet utólag, de hát na, ez nem én vagyok).
Röviden ezt fel is vázoltam a csilis fiúknak, hogy azért ne a legkeményebb termékeiket küldjék, mert az senkinek sem lesz jó.

Abba már nem vagyok biztos, hogy erre ügyeltek is:)

Mindenesetre kisütöttem pár baconbe tekert csirkecsíkot, hogy legyen mibe mártogatni, fogtam kicsi a bors, de agyban erős barátomat Tyrion-t és leültem tesztelni a hétvégén:)

Elsőként az új, még nem kapható termékükkel kezdtem ami egy eperrel dúsított csilikrém lenne. Bevallom első kóstolásra sem az eper sem a csili íze nem jött ki, így a későbbiekben már bátrabban mártogattam ezt a szószt, hogy érezzek is valamit. Sajnos itt van jó és rossz hír is. A jó hír, hogy abszolút epres, finom, ízletes lett másodszor, harmadszor, sokadszor. A rossz hír az, hogy a csípőssége nulla, simán kanalazható lenne, ha nem spórolnék vele, de tényleg nulla csili íz érződik, szóval ezt szerintem még lehetne erősíteni.

A másik három szósz már kapható szósz és gyanúsan rá is volt írva, hogy extra erős, így azt már egyértelműen nem kanalazásra szánták.
Két hagyományos piros színű van és egy sárgás, ami a Dzsedi Tej névre hallgat és barackkal párosították a csiliket. Viszont ez ellentétben az epressel már tényleg csípet, de valahogy ízre sem volt az igazi, de majd még próbálgatom.
És tudom, hogy baromi rossz gasztroblogger leszek, de a másik két szósz, a Fire in the Hole (ami névre egyezik a W35 burgerével ami életem legcsípősebb burgere volt) és a Csak Norris (és amúgy ide tartozik a Dzsedi Tej is ízre) egyáltalán nem az én termékem, sőt nagyon különbséget sem tudok tenni, mindkettő hasonló színű, állagú és piszok erős és a csípősségén kívül az íze sem az enyém sajnos.
Végül az összes már kimert szószt összeöntöttem egy üveg joghurttal, hogy hígítva legyen a mártogatós és bár így már a csípőssége vesztett, de sajnos ízre most sem találta el azt, amit én vártam.

Összesítésben:
-A csípős és a csili jó, de mindenkinek más a már és a még élvezhető
-Csilit gyümölccsel keverni nem olyan hülyeség, mint gondoltam volna, de fontosak az arányok.
-A Sárréti Csilifarm rendkívül fantáziadús a névadásban, a grafika, kiszerelés is remek, a PR-t rendkívül jól kezelik, nem csak azért mert egy könyves bloggernek küldenek csilit (bár tényleg a kevésbé csípős változatokat jobban tudtam volna hasznosítani), de a Dumaszínházasokkal is kapcsolatot ápolnak (na ők rágják a paprikát, az mégiscsak élvezetesebb, mint az én írásom).
-És bár tök kicsi üvegek, de egyenlőre még nem tudom mi lesz velük, valószínű tesztelem még főzéshez őket, lehet már a hétvégén, akkor kap egy kis update-et a cikk.
-És a bejegyzéstől függetlenül mindenki küldheti a cuccokat tesztelni, de azért alapból maradunk könyvesek:)