Kedves Réztudat os Olvasó!
Idestova öt éve annak, hogy Réz András legutóbbi szorongásait kézbe vehettük. Azóta épült-szépült az ország, hetenként fesztiváloztunk, gasztroforradalmat éltünk, egyre több kütyüt nyomkodtunk, online pornó- és offshore nagyhatalom lettünk, pokémonoztunk, tisztítókúrán fogytunk, boltokat és határokat zártunk, és persze jócskán térköveztünk. És mint a régi (avagy retró) viccben, a Réznek mindenről az jut eszébe, pontosabban mindenről eszébe jut valami. Ezeket a valamiket; bosszankodásait és örömeit, like-jait és dislike-jait, boldogító vagy vitriolos ki- és beszólásait (vitriol, lásd Wikipédia) gyűjtötte egy fedél alá,hogy te is jól kiszoronghasd magad, drága olvasó, vagy ha éppen leszoktál róla, akkor legalább éld át az élményt újra.
Réz András esztéta, kritikus, író és olvasó, urbánus mesemondó. A tizenhárom éve megjelent Válogatott szorongásaim, majd az azt követő Még mindig szorongok után, íme a Szorongás-trilógia (csak neked, csak most, kedves sorozatfüggő olvasó) befejező darabja. Kommentár aktuális és fontos, avagy nemzeti konzultációt igénylő, vagy éppen a sarki gasztrocsehóban megbeszélendő ügyeinkről.
Vélemény:
Réz Andrást bírjuk. Bírjuk persze azért mert filmekkel kapcsolatban nyilvánul meg legtöbbször és ehhez hozzájön még az a stílus, karakter, ami érdekessé is teszi azt amit mond, abban a témában, ami érdekel. Valószínű, hogy ennyi elég is amúgy ahhoz, hogy az ember összevállogassa azokat, akiket bír, legyenek azok amúgy egymástól távoli témák vagy egymástól távoli stílusok ha egyeznek azzal a portfólióval ami az adott embert alkotja. Szóval voltam sok filmes beszélgetésen, amit tartott anno, kiállításmegnyitón, werkes nyílt napon és a nem regényes műveit mind olvastam is (azokat még nem, de tervben van, ha nem is olyan jók a vélemények róluk). Szerencsésen tudja hozni írásban is ugyanazt a stílust, amit élőben, sőt talán írásban az ember stílusát jobban is alátámassza az állandó és időben szabad információkeresés, így bízhatunk benne, hogy a rengeteg téma rengeteg adata helytálló is.
Ez már a harmadik kötet a "trilógiában", nyilván sok közük nincs egymáshoz, a lényeg, hogy rövid fejezetekben hol irodalmi, hol beszélgetős stílusban vesz elő egy-egy témát, egy-egy gondolatot, egy-egy történetet az életéből, ami épp érdekelte. Jó megközelítés, hozzám is közel állna. A témák pedig abszolút naprakészek, bár mondhatjuk, hogy már nagyon 2016-osak így 2017-ben:) Viszont valamiért most mégis hiányom volt. Nem, a témák még jók is lennének, a legtöbb fejezetnek van helye, viszont hiányzott szinte mindegyikből valami. Sokszor éreztem, hogy megvan az egy érdekes gondolat, de nincs meg, hogy ezt hova szeretné lekerekíteni. Elkezdődik a bevezető, jön, hogy mi is ez és aztán valahogy le kéne zárni, valamire ki kéne futtatni, de az hiányzik, valahogy egy 5 oldalas műből hiányzik az utolsó két oldal, ami amúgy fontos lenne. Egyszerűen leírtuk, amit akartunk és kész, de az még nem egy mű, a mondat közepén mégse lehet abbahagyni valamit, ha már el is mondtuk a két információt, amire épp akkor gondoltunk. Sajnos ez tényleg a többségére igaz. Aztán amikor áthajlik a mozis témákra, ott már jobban lubickol Réz és azok jobban is szórakoztattak, persze lehet csak a téma közelállósága miatt.
Ettől még azt mondanám, hogy aki az előző két (több is Mozibubussal) kötetet olvasta, az nyugodtan kézbe veheti ezt is, nagyot nem fog csalódni, aki meg még nem olvasott semmit Réz Andrástól, de kedveli a stílusát, az talán ne ezzel kezdjen, amúgy is mindent szépen sorban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése