Réz András: Már egyáltalán nem szorongok, de teljesen be vagyok…

Leírás:
Kedves Réztudat os Olvasó!

Idestova öt éve annak, hogy Réz András legutóbbi szorongásait kézbe vehettük. Azóta épült-szépült az ország, hetenként fesztiváloztunk, gasztroforradalmat éltünk, egyre több kütyüt nyomkodtunk, online pornó- és offshore nagyhatalom lettünk, pokémonoztunk, tisztítókúrán fogytunk, boltokat és határokat zártunk, és persze jócskán térköveztünk. És mint a régi (avagy retró) viccben, a Réznek mindenről az jut eszébe, pontosabban mindenről eszébe jut valami. Ezeket a valamiket; bosszankodásait és örömeit, like-jait és dislike-jait, boldogító vagy vitriolos ki- és beszólásait (vitriol, lásd Wikipédia) gyűjtötte egy fedél alá,hogy te is jól kiszoronghasd magad, drága olvasó, vagy ha éppen leszoktál róla, akkor legalább éld át az élményt újra.

Réz András esztéta, kritikus, író és olvasó, urbánus mesemondó. A tizenhárom éve megjelent Válogatott szorongásaim, majd az azt követő Még mindig szorongok után, íme a Szorongás-trilógia (csak neked, csak most, kedves sorozatfüggő olvasó) befejező darabja. Kommentár aktuális és fontos, avagy nemzeti konzultációt igénylő, vagy éppen a sarki gasztrocsehóban megbeszélendő ügyeinkről.

Vélemény:
Réz Andrást bírjuk. Bírjuk persze azért mert filmekkel kapcsolatban nyilvánul meg legtöbbször és ehhez hozzájön még az a stílus, karakter, ami érdekessé is teszi azt amit mond, abban a témában, ami érdekel. Valószínű, hogy ennyi elég is amúgy ahhoz, hogy az ember összevállogassa azokat, akiket bír, legyenek azok amúgy egymástól távoli témák vagy egymástól távoli stílusok ha egyeznek azzal a portfólióval ami az adott embert alkotja. Szóval voltam sok filmes beszélgetésen, amit tartott anno, kiállításmegnyitón, werkes nyílt napon és a nem regényes műveit mind olvastam is (azokat még nem, de tervben van, ha nem is olyan jók a vélemények róluk). Szerencsésen tudja hozni írásban is ugyanazt a stílust, amit élőben, sőt talán írásban az ember stílusát jobban is alátámassza az állandó és időben szabad információkeresés, így bízhatunk benne, hogy a rengeteg téma rengeteg adata helytálló is.
Ez már a harmadik kötet a "trilógiában", nyilván sok közük nincs egymáshoz, a lényeg, hogy rövid fejezetekben hol irodalmi, hol beszélgetős stílusban vesz elő egy-egy témát, egy-egy gondolatot, egy-egy történetet az életéből, ami épp érdekelte. Jó megközelítés, hozzám is közel állna. A témák pedig abszolút naprakészek, bár mondhatjuk, hogy már nagyon 2016-osak így 2017-ben:) Viszont valamiért most mégis hiányom volt. Nem, a témák még jók is lennének, a legtöbb fejezetnek van helye, viszont hiányzott szinte mindegyikből valami. Sokszor éreztem, hogy megvan az egy érdekes gondolat, de nincs meg, hogy ezt hova szeretné lekerekíteni. Elkezdődik a bevezető, jön, hogy mi is ez és aztán valahogy le kéne zárni, valamire ki kéne futtatni, de az hiányzik, valahogy egy 5 oldalas műből hiányzik az utolsó két oldal, ami amúgy fontos lenne. Egyszerűen leírtuk, amit akartunk és kész, de az még nem egy mű, a mondat közepén mégse lehet abbahagyni valamit, ha már el is mondtuk a két információt, amire épp akkor gondoltunk. Sajnos ez tényleg a többségére igaz. Aztán amikor áthajlik a mozis témákra, ott már jobban lubickol Réz és azok jobban is szórakoztattak, persze lehet csak a téma közelállósága miatt.
Ettől még azt mondanám, hogy aki az előző két (több is Mozibubussal) kötetet olvasta, az nyugodtan kézbe veheti ezt is, nagyot nem fog csalódni, aki meg még nem olvasott semmit Réz Andrástól, de kedveli a stílusát, az talán ne ezzel kezdjen, amúgy is mindent szépen sorban.

2016 - Olvasási szempontból

Idén kis lemaradással csak most csinálok könyves statisztikát az elmúlt évből, de jobb későn, mint soha.
A tavalyi év olvasás szempontjából egy kissé elmarad a korábbiakhoz, 2006 óta nem olvastam ilyen keveset, az okokat lehet keresni, de minek, ennyi fért bele, nem gond az.
Szóval az olvasott oldalak száma 17438, az elolvasott könyvek száma 57.
Tehát átlag 306 oldalas könyveket olvastam, tehát idén azért kevesebb rövid képregény fért bele vagy sok vastag volt mellette.
Magyar írók aránya 9%.
Női írók aránya 7%.
Magyar női írók aránya: 0%:)
Idén az újraolvasások (nem is tudom, hogy volt-e ilyen) szintén 0%, csak új olvasások vannak.
Az átlagos kiadási év 2013, de a 2016-ban megjelent könyvek aránya: 46%
Angol nyelvű könyvek aránya 5%
A könyvek saját átlagpontszáma 66,77%, kb. ugyanazokra a könyvekre a moly olvasók 83,34%-ot adtak (kissé hamis adat, mert az általam olvasott könyvek 45%-át nem olvasta 10 moly előttem, így azok nem kaptak molyos pontátlagot), a lényeg, hogy nem nagyon olvastam jó könyveket, összesen 4 könyv kapta meg a 100%-ot, ebből kettő ugyanaznap, szóval lehet, csak el voltam telve szeretettel karácsony napján:) Mindenesetre a molyok és saját értékelésem alapján az év könyve J.R.R. Tolkien - Karácsonyi levelek kiadványa.
Könyvtárból 42%-ot hoztam ki, 1 könyvet kaptam kölcsön, tehát 56% saját könyv (többsége ma már persze másé:)
Összesen 30 kiadótól olvastam el az 57 könyvet, kedvenc kiadóm idén a Szukits volt, a könyvek 16%-át ők adták ki. Második helyezett az Agave 7%-kal, harmadik helyezett megosztott hely a Gabo, Atheneum, Libri, IPC, Animus között  5% körüli értékkel.
Ezúton köszönöm azon kiadóknak akik idén is adtak egy vagy több recezniós kiadványt a blog számára, így a Gabo, Atheneum, Libri, Alexandra, Álomgyár Kiadó, Animus, Cartaphilus, Fumax és Fumax Gemini érdemel köszönetet.
Műfajilag a sci-fi-k vezetnek 28%-kal, ezt követi 16%-kal az ismeretterjesztő és kaland műfaj, harmadik helyezett pedig szintén megosztva a humor és a krimi kategória 11%-kal.
Célokat már nem tűzök ki idénre, majd alakul, ahogy alakul.

J. R. R. Tolkien: Karácsonyi levelek

Leírás: Tolkien gyermekei számára nem csupán az ajándékok miatt volt fontos és érdekes Karácsony apó, ők ugyanis minden évben képekkel illusztrált levelet is kaptak tőle: mesélt nekik a házáról, a barátairól és az északi-sarki eseményekről. A havas borítékot - amelyen persze északi-sarki postabélyegző volt - néha a házban találták meg a gyerekek, máskor a postás hozta.

Az idő előrehaladtával Karácsony apó háztartása egyre nagyobb lett. Eleinte csak a Jegesmedvéről esett szó, ám később felbukkannak Hómanók, Vörös Törpék, Hóemberek is, no meg Jegesmedve unokaöccsei, akik látogatóba érkeztek, de aztán ott ragadtak. Mindvégig Jegesmedve maradt Karácsony apó legfőbb segítőtársa, ugyanakkor ő a legfőbb okozója az ajándékok körül időnként keletkező zűrzavarnak. Végül Karácsony apó maga mellé vett egy manót, aki titkárként sokat segített neki.

A szívmelengetően kedves kötet bemutatja Karácsony apó reszketeg kézírását, egyúttal a levelekhez mellékelt szinte valamennyi képet is. Nem marad ki persze az ábécé sem, amelyet Jegesmedve szerkesztett a koboldrajzok alapján, ahogy az a levél sem, amelyet ezzel a különleges írással küldött a gyerekeknek.

Vélemény:
A kitalált lények megszínesítik az életet, jó néha elrugaszkodni a néha egyhangú vagy szürke valóságtól a fantázia vidékére. Azonban fontos a kettő között megtartani a határt, felismerni a különbséget, ez sok egyéb hamis követelményrendszerrel ellentétben például biztos eleme a felnőtté válásnak. Azonban ez sok egyszerű embernek nagy nehézséget jelent a felnőtt korában is (talán a többségnek), egyszerűen jobban érzik magukat egy általuk vagy több száz éve élt emberek által kreált világban különböző szárnyas meg felhő ülő szakállas emberekkel, lávabarlangban élő vasvillás vörös fickóval, a szeretet mindent legyőz dogmákkal, jósnőkkel, csodatévő szerekkel és hasonlókkal. Bár lehet nem jelenthetjük ki egyértelműen (de gondolatkísérletet megér), hogy ezért hibáztatható a gyerekként felnőttektől kapott rengeteg hazugság is, kezdve a talán klasszikus télapó, jézuska, nyúl hármassal a mi kultúrkörünkben. Maga az ünneplés nem tartalmaz talán túl sok káros dolgot, a hozzá kapcsolt folyton idomulni kényszerülő mese logikátlanságai majd a később kiderülő valótlansága viszont mindenképpen csalódásként jelentkezik a kiskorúban (kivéve, ha a dedukció megtanulását fontosabbnak tartjuk, mint a szülők iránt érzett bizalmat, mert akkor valóban hasznos). Szóval én semmiképp nem gondolnám követendőnek hazugsággal indítani, de valószínű lehet ezt teljesen meseként kezelni, igen sárkányok és télapó sincs és igen valószínűtlen, hogy anyuka istenkéje létezik és a maradék 50000 isten viszont kitalált, viszont van róluk egy mesém, halld hát.
Tolkien gyerekei, mint sok helyen a világon azonban rá lettek vezetve, hogy a télapónak (most mindegy pontosan mi a neve ugyanannak a karakternek) kívánságaikat írják meg levél formájában. Eddig sablonos, viszont most jön a kreatív része, mert Tolkien a levelekre válaszolt is. Pici, de tolkienes világot talált ki amit tartott és fejlesztett évtizedeken keresztül is beleértve az autentikus írást, kitalált ábécét és rajzokat, képeket amit mindig a levélhez csatolt. Mivel gyerekei folyamatosan születtek, így ha az egyik ki is öregedett, jött új kiskorú, így tényleg hosszú ideig fenn lehetett tartani ezt a játékot. A levelek és rajzok nagyon Tolkien-esek, így ahogy a gyerekek megismerték apjuk munkásságát gondolom gyorsan le is jött nekik a hasonlóság.
De a lényeg, hogy utólag (merem remélni, hogy a kiadás gondolata azért nem volt benne a készülésben, kell a mese:) ezen levelek nagy része megmaradt és most megismerhetjük (jó lett volna amúgy némely gyereklevelet is közzé tenni, jó megismerni egy levelezés mindkét oldalát).
A levelek aranyosak, hol rövidek, hol kidolgozott történettel bírók, a rajzok szintén Tolkien Hobbit illusztrációihoz hasonlóak, de jól kiegészítik a leveleket.
A kiadás pedig tökéletes, megkapjuk a leveleket és a rajzokat és megkapjuk a levelek eredeti másolatait is. Az egész tökéletes karácsonyra hangolódás Tolkien rajongóknak és talán másnak is. Azon meg gondolkodom, hogy az unokaöcs/unokahúg irányában létre kéne hozni egy mikulásos e-mail címet, amire írhatnak nekem; ha igény van rá, lehet kidolgozzuk:)

Arnaldur Indriðason: Gyalázat

Leírás:
Erlendur felügyelő nem csak a bűnnel, önmagával is harcban áll. Úgy érzi, halaszthatatlanul ki kell szállnia a mókuskerékből, hogy békére leljen kissé. Munkatársnője, Elínborg helyettesíti, aki hamar bekerül a mély vízbe: egy fiatal férfit holtan találnak otthonában, átvágták a torkát. A lakásba való erőszakos behatolásnak nincs nyoma. A helyszínelők a női pólót viselő áldozatnál randidrogként ismert szerre bukkannak, ágya alól pedig egy színes kasmírsál kerül elő. Elínborgnak, ha kézre akarja keríteni a gyilkost, úrrá kell lennie az áldozattal szembeni erős ellenszenvén, a nyomozás során ugyanis fokozatosan feltárul a halott férfi énjének sötét oldala.

Vélemény:
Vita nélkül a nemi erőszak egy elítélendő és rossz dolog, ennek ellenkezőjét én sem állítanám a
következőkben.
És bár a nemi erőszak teljesen elfogadott magatartás az állatvilágban, részben elfogadott sőt elvárt az
emberi történelem nagy részében adott esetekben, a mai európai civilizációban helyesen ez egy megvetendő, büntetendő dolog. Részben gondolom a szabad akarat korlátozása miatt (bár ez fennáll szerintem mindenki kb. minden napjában, az én akaratom is korlátok között van és rengeteg dolgot csinálok, amit nem szeretnék vagy ellentételezésért vagy anélkül), részben az általában vele járó maradandó fizikai és pszichés okok miatt, hozzátéve, hogy természetesen nem csak nőket ér nemi erőszak és nem minden elítélt nemi erőszaktevő követett el nemi erőszakot, ahogy persze rengeteg elkövetést semmi szankció nem követ.
De:
-nemi erőszak és nemi erőszak között nagyon sok különbség lehet, aki szerint mindegyik egyforma szörnyű az keveset olvasott, kevés fantáziával van megáldva, stb-stb.
-nem a legszörnyűbb dolgok egyike (legalábbis az alapeset), aki szerint de, arra az előző pont szintén
érvényes
-semmiképpen nem egy nagyságrend a gyilkossággal, amivel kb. semmi nem azonos nagyságrend a
véglegességéből kifolyólag.
Ennek ellenére a nemi erőszak sok esetben (ha nem is feltétlen a jog oldaláról) a bűnök non plus
ultrájaként van kezelve persze nagyrészt a női szemszögből.
Hozzátéve persze ezt egy olyan világban, ahol olyat is hallottam, hogy a hazugság rosszabb, mint a
gyilkosság, ami a tavalyi év leghülyébb értékrendje volt mindenképp, de említhetném a szemetelőket
kinyírnám hozzászólást is, szóval van baj az értékrendekkel erősen.
Vegyük a nemi erőszak legalapabb verzióját (az adott könyvből lopva): felkelsz reggel másnál, vagy
magadnál, nem tudsz semmiről, de később kiderül, hogy megerőszakoltak, testi sérüléseid nincsenek, vagy ha vannak két hét múlva már eltűnnek, semmi maradandó károsodás nem ér. Vagy levágják a kisujjadat. Melyiket választanád? És 10-ből 9 nő inkább a kezét levágná, csak ezt nem, ami teljes logikátlanság, minden maradandó károsodás nagyobb hatóerejű, mint aminek nincs hatása, pláne ha nem is voltál magadnál (ezért mondom, hogy vélhetőleg ez a könyvben is szereplő alapeset és ennél csak hardabb verziók vannak). Persze aztán jönnek a pszichológiai gondokkal, hogy onnantól senki férfi nem nézhet rá ésatöbbiésatöbbi, de ez abszolút nem az elkövető által okozott hatás, hanem az adott alanyban létrejövő abszolút logikátlan válaszreakció. Ha megharap egy kutya és onnantól félsz a kutyáktól, sőt drasztikusabb esetben még ellenük is vagy és dögöljön meg minden kutya, akkor nem feltétlen a kutyák a hülyék, sőt még az se biztos, hogy az a kutya hülye volt, aki téged megharapott. (persze a párhuzam csak akkor működik 100%-ban, ha alapból olyan társadalom lenne, ahol a kutyázás elvárt lenne és nincsenek macskások)
És persze az erőszaknak nem alapesete van, rengeteg változat és komplikáció és maradandó sérülés, állapot, amik súlyosbítják az esetet is, de nagyon-nagyon-nagyon fantáziadúsnak kell lenni, hogy olyan verziót el tudjunk képzelni, aminél a halál jobb, vagy a halál mint válaszreakció picit is elfogadható lenne.
És ez itt a fő baj, mert a könyv szerint abszolút helyes (ahogy sajnos vélhetőleg az olvasók nagy részénél is), ha egy erőszaktevőt valaki megöl, sőt a rendőr főszereplő szájába is teszi az író, hogy helyesli ezt a válaszreakciót. És itt nekem az egész ha nem is hiteltelenné, de elfogadhatatlanná válik. Alapvetően nem önbíráskodunk, de egy rendőr pláne nem érthet egyet önbíráskodással semmiképp.
A könyv amúgy, bár nem a sorozat főszereplőjével operál és az elkövető karaktere (ha nem is személye) hamar egyértelművé válik okoz azért fordulatokat, bár sok esetben nem éreztem hitelesnek a gyors váltásokat a rendőrnő és a gyanúsítottak között.
Szóval bár átlagos krimiként megállja a helyét, de az én értékrendemmel ütközik, így nem tudom nagyon felértékelni a könyvet.