David Duchovny: Szent tehén

Leírás:
"Nevetésre ingerlő, groteszk kaland a világ körül -- a főszerepben egy négylábú hősnővel, akit az Olvasó nem fog egyhamar elfelejteni!

Bikavári Riska, a tehén, boldogan éli eseménytelen életét egy farmon. Naphosszat nincs más dolga, mint kérődzni, lustálkodni és cseverészni legjobb barátnőjével, Bimbóval. Egyik este Riska és Bimbó kiszöknek a kerítésen a bikákhoz, de míg Bimbót a flörtölés izgatja, Riska kíváncsiságát a gazda háza kelti fel igazán. Bekukucskál az ablakon, és meglátja a villódzó fényű Dobozisten előtt hódoló családot -- és a Dobozisten felfedi előtte a húsfarmok szörnyű titkát, ami alapjaiban rengeti meg Riska világnézetét.

Nincs más kiút, csak a szökés egy jobb, biztonságosabb világba. Összeáll hát egy bizarr, szedett-vedett csapat: Riska, Coci (akarom mondani, Shalom -- egy izgága, Tórát lapozgató disznó, aki nemrég tért át a zsidó hitre) és Turbék, a magát kellemes modorúnak tartó pulyka, aki repülni nem tud ugyan, de a csőrével képes működtetni egy okostelefont. Lopott útlevelekkel, hevenyészett álruhában, a csapat olajra lép, és a legközelebbi reptér felé veszi az irányt.

Történetüket az elmés megjegyzésekben és tömegkulturális utalásokban nem szűkölködő Riska szellemes tolmácsolásában ismerhetjük meg. Turbék -- aki végül egyébként (többé-kevésbé) megtanul repülni -- csapnivaló német akcentussal pszichiátriai tanácsokat osztogat; Shalom pedig, akit választott népe kiűz Jeruzsálemből, váratlan fordulattal egyesíti az izraelieket és a palesztinokat. David Duchovny elragadó figurái arra mutatnak rá, hogy milyen égető szükség lenne a világban egymás kölcsönös megértésére és elfogadására."

Vélemény:
Duchovny-t bírjuk, Mulder az all time favorit karakterek ötösébe simán belefér, de a teljesen másmilyen Hank Moody is bejön, ahogy egyébként az is, amennyi a többi szerepléséből itt-ott látszik.
És persze Duchovny nem csak színész (aki nagyon nem is tudott kitörni ebből a két karakterből), picit rendező is (szóra sem nagyon érdemes), picit zenész (most jött ki egy albuma, de szintén nem frenetikus) és most már picit író is.

Tulajdonképpen felvállalható egyszerű kis mese (tehát nem egy fél óra alatt írta meg, ahogy pl. B.J. Novak mesekönyvnén látszik), ugyanakkor azért taps nem jár érte, semmivel nem lenne szegényebb a világ, ha csak ötletszinten maradt volna meg, szóval azért ez nem az a nagy ötlet, amivel házalunk a Disney-nél, majd évekig dédelgetjük és a sok visszautasítás után megírjuk, de ha már megvan, hát érdemes volt, legalább a rááldozott idő valamennyire visszajött a név miatt eladott könyvekből. Ártani nem árt, bár ezt csak a vége menti meg, ami valahogy nekem nem jött ok-okazatilag, ahogy nem jött át az egymás elfogadása mint fő mondanivaló megléte sem. Inkább 60%-ban a ne együnk húst, mert az rossz, értem?! 35% brémai muzsikusok világ körüli turnén a szokásos állatok viharkabátban, napszemüveg kombóval és a végén 1% amivel az ember egyet is tud érteni, de mondom, az nekem nem következett az előző 99-ből aminek nagy részével meg vitázna az ember.
Duchovny-ra nem ez miatt fogunk emlékezni, ahogy nem az albuma vagy a rendezése miatt sem, egy mesének megteszi és inkább várjuk a mindjárt érkező új X-akták részeket.

Brian Grazer – Charles Fishman: Egy kíváncsi elme

Leírás:
Az Egy kíváncsi elme személyes beszámoló arról, hogyan tette az egyik vezető hollywoodi producerré Brian Grazert a beszélgetéssel kapcsolatos lelkesedése - mindegy, hogy a beszélgetőpartnere jövőbelátó gondolkodó volt, mint Isaac Asimov sci-fi író, vagy kutatóorvos, mint Jonas Salk, a gyermekbénulás ellenszerének felfedezője. Emellett mindenkit arra is biztat, hogy vállalja a kíváncsiságát, legyen jobb vezető, jobb alkotó és jobb partner.
Brian Grazer hiszi, hogy a kíváncsiság aranykorában élünk, ugyanis szabadon feltehetünk szinte bármilyen kérdést, és a válasz megtalálásához rengeteg eszköz áll rendelkezésünkre. Együtt kell elkezdenünk kérdezni, a válaszok pedig egy kreatívabb világot tárnak fel előttünk.
Az Egy kíváncsi elme című könyvben Brian Grazer megvizsgálja a kíváncsiság örömét és sorsfordító erejét, szerző, aki talán a leghíresebb hollywoodi producer, a 70-es évek óta keresett érdekes és sikeres ismeretleneket - kémeket, Nobel-díjasokat,művészeket és vezető üzletembereket -, hogy meghívja őket egy ,,gondolatébresztő beszélgetésre", ahogy ő nevezi. Ezek a beszélgetések inspiráltak számos filmet és televíziós műsort, amelyeket Grazer az Imagine Entertainmenttel készített, például az Apollo 13, A nagy csobbanás, 8 mérföld, Egy csodálatos elme, Tiszta szívvel foci, Az ítélet: család.

Vélemény:
Magamból kiindulva, mindenki ismeri Brian Grazer-t, vagy ha nem is, a nevét biztosan olvasta valamelyik filmje előtt, mégis nem nagyon látom, hogy túl nagy érdeklődés lenne a könyv iránt.

Na jó, legyünk őszinték sokan, csak a haja miatt ismerik, vagy tűnik nekik ismerősnek:)

Grazer egyébként nem is biztos, hogy érdekes személyiség, viszont abszolút érdekes és elgondolkodtató, hogy egész felnőtt életében gondolatébresztő beszélgetéseket szervezett szakmáján kívüli általa érdekesnek talált általában ismert emberekkel két hetes rendszerességgel. Kell ehhez egyfajta bátorság, kapcsolat, rátermettség és a visszautasítás jó bírása de a legfontosabb dolog hozzá a kíváncsiság. És őszintén voltak pillanatok, hogy bennem is elültette, hogy milyen érdekes lenne leülni tényleg max egy órára tényleg szerintem érdekes emberekkel, de aztán rájöttem, hogy annyira nem is vagyok kíváncsi.
És ez a könyv – bár alapból azt hittem – nem szól ezekről a beszélgetésekről, szól inkább Grazer életéről, némi filmes érdekességekről, de 90%-ban a kíváncsiságról így általában és, hogy, hogyan miért, kivel szervezte ezeket a beszélgetéseket, ha az elhangzottakról még oly keveset is tudunk meg. Igen sok helyen átmegy egyfajta életsegítő könyvstílusba (legalábbis ilyennek képzelem az olyan könyveket) és néhol áttör az egója is, de úgy egyébként egy rövid, felületes de nyomokban érdekes és mindenképpen egyedi könyv. Legyünk kíváncsiak, mert tényleg nem ezt támogatja az élet, és beszélgessünk, bár én nem hiszek abban, hogy vannak érdekes és nem érdekes emberek. Aki csak a hollywood-i dolgok miatt olvasná, annak is érdemes szerintem fellapoznia, meg lehet tudni némi infót a Ron Howard-dal kapcsolatos munkakapcsolatáról.

Graeme Simsion: A Rosie update

Leírás:
Az évtized legkülönösebb párja visszatért! A kissé bogaras Don újabb nehézségekkel találja szemben magát, amikor feleségül veszi Rosie-t, akivel nyomban New Yorkba költöznek. Egy nap a lány bejelenti, hogy terhes, Don pedig nekilát, hogy kiderítse, miképp kell apának lenni; konzultál szakértőkkel és barátokkal, kikérdez egy terapeutát és kutat az interneten, de végül ismét sikerül magát bajba sodornia. Szerteágazó teendői közepette csak egyvalakivel nincs ideje foglalkozni, Rosie-val... Don Tillman és A Rosie-projekt immár negyven országban hódította meg az olvasók szívét. Graeme Simsion megható és humoros regényéből film készül, amelyben Rosie szerepét az ellenállhatatlan Jennifer Lawrence játssza.

Vélemény:
Tavaly ilyenkor jött ki A Rosie project, ami ha nem is tökéletes, de igen remek szórakozás volt.
Alig egy év és máris itt a folytatás A Rosie update (most abba ne menjünk bele, hogy az Effect
szót van-e értelme a magyarban egy újabb angol szóra cserélni és, hogy ez kifejezi-e jobban a
törénetet - NEM).
A könyv helyszínt vált Ausztráliából az USA-ba, megtartja viszont fő és mellékszereplői
nagy részét csak a témát a társkeresésről a babavárásra váltja.
Nade nézzük, hogy is sikerült.
Don Tillman továbbra is abszolút egyedi és érdekes karakter, sok közös vonással (és sok
különbözővel) akár velem, de valószínű jópár férfitársammal. Tetszett, hogy bár persze ráfogta
sok ember, hogy Don aspergeres, de az író ezt kikéri magának, mert bár rengeteg jellemvonása
jön az aspergerből vagy az autizmusból, egy jópár tulajdonsága viszont teljesen ellentmond, ami
vagy az aspergeresek igen tág variánsaira hívja fel a figyelmet, vagy az irodalmi karakter
egyediségére, hogy bizony ő nem aspergeres, csak 80%-ban hasonlít hozzájuk és 20%-ban teljesen
ellentmond.
Viszont itt jön a fülszöveg egy mondata: Az évtized legkülönösebb párja visszatért!
Hívhatjuk-e egy párt legkülönlegesebbnek vagy csak különlegesnek is, amely párnak csak az egyik
tagja különleges vagy tudunk róla, hogy különleges, a másik a legsablonosabb nő ever?
Rosie ugyanis itt sem főszereplő, csak címszereplő, egy unalmas nap, ami körül pörög egy érdekes
bolygó ami mindenbe belebonyolódik, miközben Rosie-ról semmit nem tudunk, amit meg mégis, az női sztereotípiák tömkelege a gyerekvárás időszakából.
Az alaptörténet, tehát amire fel van fűzve a babavárás; ami adott folytatástémaként egyébként
abszolút nyerő, lehet kevesebb ötletet lehetett volna felfűzni egy sima kapcsolatmegtartás,
házastársi viszony témára, ez ad egyfajta pluszt, ugyanakkor még nincs gyerek, tehát nem viszi
el teljesen a gyerektémába a sztorit és a körülményeket, meghagyva azt egy harmadik könyvnek.
Rengeteg jó ötlet van, egyik kalamajka jön a másik után, vagy egymásra göngyölítve, több
társadalmi problémára is felhívva a figyelmet (már az alapprobléma is dühítő, mi az, hogy
jogszabály tiltja, hogy egy játszótérre csak gyerekkel lehessen bemenni, milyen perverz
társadalom az, aki pár abberrált példa alapján a legperverzebb dolgokat néz ki minden
állampolgárból némely esetben, némely esetben meg mindent engedélyez).
Kapunk itt mindent, de tényleg csak egy szemöszögből, nő legyen a talpán, aki Rosie-val kicsit is egyetért vagy szimpatizál, miközben Don mindent megtesz, ami mégcsak el sem várható és akkor a váltást is csak egy olyan momentum hozza meg, ami igazából felszínes és lényegtelen.
A sorozat továbbra is szórakoztató és van mondanivalója, ha egy fokkal el is marad az első résztől.

Ez volt 2015.

Eltelt megint egy év, így jöhet a könyves statisztika ismét.
Be kell valljuk, ez az év sem az olvasásról szólt és megint rövidnek tűnt, így semmi kitűzött számot nem sikerült elérni, de persze az mindig csak egy plusz extra, úgy olvasásnál, mint bármi másnál, a lényeg, hogy pont elég volt belőle és sose szűkölködtünk.
De lássuk számokban:
Idén 83 könyvet sikerült elolvasnom, ami persze több, mint az elmúlt két évben, de ez nagyrészt a viszonylag sok képregénynek köszönhető.
Oldalszámügyileg 23.153, ami mindössze 15 oldallal több, mint tavaly, szóval ha az lett volna a célom, hogy minél jobban ugyanannyit olvassak egy év alatt, mint előző évben, akkor valószínű nálam jobban senki nem csinálta, mert ritka a 30 oldalnál rövidebb könyv.
A képregények és mesék miatt az oldalszám könnyen kiszámítható, hogy csak átlag 269.
Az átlag kiadási év ugyan 2011, de azért idén is inkább új könyveket olvastam. A könyvek 34%-a 2015-ös és ha a 2014-2015-ben kiadottakat nézzük, akkor máris 65%, de mondjuk ez elmarad a tavalyihoz képest, szóval lehet mondani, hogy nyitottam a régebbi könyvek felé is.
Az írók 22%-a volt magyar, ami a tavalyi 14%-hoz képest abszolút növekvő, bár valószínű, hogy nem tendencia.
A női szerzők nem egész 6%-kal voltak jelent a tavalyi 13-hoz képest, de hát ez általában attól függ, hogy mennyi Agatha Christit meg Harry Potter újraolvasást rakok be egy évben.
A könyvek 50%-át könyvtárból hoztam ki, ezúton is köszönöm a KSH Könyvtárnak és különösen az újonnan felfedezett könyvtárközi kölcsönzésnek valamit a JAKD könyvtárnak és húgomnak.
A maradék 50%-ból 5% volt a kölcsönkönyv, szerintem ez mind a húgomtól és a maradék 45% pedig saját könyv, ahol egyrészt köszönöm a pénzügyi helyzetemnek, mert idén viszonylag sok könyvet vettem (nem molyos viszonylatba, de hát szerintem úgy 10 könyv biztos megvolt), könyvet ajándékba szerintem idén sem kaptam, valamint köszönjük a Rukkolának, bár egyáltalán nem vagyok velük megbékélve és itt a reklám helye, köszönöm az alábbi kiadóknak: Kiskapu Kiadó, Libri, Alexandra, Akadémiai Kiadó, Atheneum, Cartaphilus, Akkord, Animus, Fumax, Gabo, Pesti Könyvek, Kanári, Jaffa, Twister Media és az elhunyt Ulpius-ház, hogy egy vagy több könyvvel a blogot támogatták.
Az általam olvasott könyveket átlagban 69%-ra csillagoztam, ez tavaly 68 volt, szóval icipicit, de jobb könyveket olvastam saját megítélés szerint, míg a molyok ugyanezen könyveket 86%-osra ítélték, ami tavaly csak 85 volt, tehát igazából pontosan ugyanannyira tér el az én és a molyok véleménye, mint tavaly, csak icipicit jobb könyvekkel (hozzátéve, hogy az adat itt sem pontos, hisz míg én minden könyvemet pontoztam, addig a molyok ugyanezen könyvek csak egy részét pontozták annyira, hogy abból lehessen már százalékot vonni).
A molyok és a saját értékelésem átlagából képzett átlag alapján a 2015-ben olvasott könyvek közül a Majdnem minden rövid története a legjobb könyv, míg a legrosszabb a Steinar Bragi féle Felföld.
Műfaját tekintve az idei évben a képregények vezettek 22%-kal, ezt követi 13%-kal a sci-fi, 12% kaland, 11-11% mese és humor 10-10% krimi és tudományos-ismeretterjesztő, a a többi a maradék, szóval igazából nem jelenthető ki, hogy egy műfajban olvasom, vagy lenne kedvenc műfajom. Egyébként az olvasottak 9%-a Star Wars, mivel idén jobban belementem a még ki nem olvasott SW könyvek bizonyos sorrend szerinti pótlásában, ez - ha nem csökken a lelkesedés a szarcsibb Karen Treviss-es féle könyvek miatt - akkor a következő két évben azért még növekedni fog, de igazából nem tudom tartani a tempót a Szukits megrendelések gyorsaságával sem.
A 83 könyv 39 kiadó termése, szóval érzékelhetően nem vagyok elfogult és nem gondolom, hogy van kifejezetten az én ízlésemet kiszolgáló kiadó, ami jó is, mert tömegízlést kell általában kiszolgálniuk a profit miatt, a tömegízlés meg borzalmas, örüljünk, hogy nekem valót is kiadnak. Ennek ellenére a képregények miatt a Kingpin Kiadó kiemelkedik a maga 14%-ával, de még jelentős a maga 6-6 százalékával a Gabo, Szukits és Könyvmolyképző Kiadó.
Idén az újraolvasásokra 6% jutott.
Hogy mi lesz idén? Egyenlőre sok mindent nem lehet tudni, talán több Star Wars, talán Harry Potter 2 képeskiadás decemberbe, szokásos 2-3 Leslie Lawrence és hát remélhetőleg sok újonnan kiadott könyv, bár a másodvonalbeli várólistámra is ráférne a csökkentés és még 3-4 recivel vagy bejegyzéssel tartozom az előző évből bennmaradóknak is, szóval valószínű jut majd elég könyv és persze a cél ismét a 100 könyv és/vagy 30.000 oldal, aztán meglátjuk egy év múlva mit sikerült elérni (ha feleennyi lesz és kellemes indokkal magyarázható, akkor az is ugyanolyan jó:)