Frei Tamás: Agrárbárók

Leírás:

Pedig André már azt hitte, hogy maga mögött hagyhatja a zaklatott múltat.
Tévedett – mert az oroszok nem felejtenek…
André Calvi megint célponttá válik, öngyilkos merénylő támad rá és imádott kislányára, Fruzsikára. Egyetlen másodperc véres drámája a nizzai utcán, amitől minden megváltozik. Szétrobban az élete, hogy aztán számára ismeretlen erők tőrbe csalják és keresztül rángassák a kelet-ukrajnai polgárháború mocskán.
Közben magyar agrárbárók, akik csak a saját pénztárcájukat nézik, Moszkvában árusítják ki országot.
A szövevényes nemzetközi játszmában, Amerika és Oroszország közé szorulva, a magyarok számára nagy a tét: a paksi atomerőmű éppúgy, mint az Adriai tenger mélyéről felhozott Anjou-kincsek, de a gátlástalan milliárdosok miatt hazánk NATO tagsága is veszélybe kerül.
A magyar mezőgazdaságot kézben, a politikai elitet pedig sakkban tartó földesurak először még csak egy zalai vadászkastélyban konspirálnak, később viszont már orosz oligarchákkal, Azerbajdzsánban. A kérdés mindvégig úgy szól, hogy eltaktikázza-e magát a miniszterelnök?
Az Agrárbárók Frei Tamás negyedik akcióregénye. A főhős ezúttal is André, a korábbi három kötetből már jól ismert magyar származású francia titkosügynök, akit ezúttal nehéz lesz felismerni…
Frei Tamás 49 éves, manapság a nevét viselő nemzetközi kávézólánc, a Cafe Frei kiépítésével foglalkozik, miközben a regényírás a szenvedélye és a hobbija. Az egykor nézettségi rekordokat döntő televíziós évek óta három város között osztja meg az idejét. Budapesten, Nizzában és Maimiban él. Könyvei helyszíneit mindig bejárja, ezért is képes valósághűen bemutatni Donyecket, Moszkvát, Tokiót, New Yorkot, vagy éppen Bakut és Marokkót. Az olvasó a különleges „világkörüli utazás” ellenére szinte mindvégig Magyarországról olvas majd, mert az Agrárbárók a kulisszák mögé pillantva a jelenkor Magyarországát próbálja megérteni.

Vélemény:

 A Frei Tamás könyvek egyfajta időben eltolt és némileg alternatív Magyarország köré épülnek mindig. 2013-ban tartottak 2015-nél és egyfajta pozitív jövő ígéretével zártak. Most 2015-ben tartanak 2016 végén, már az elején ledöntve ezt a pozitív jövőképet egy gyors miniszterelnök leváltással. Aminek igazából túl nagy szerepe nincs is, persze jobban működik abban a 20 oldalban, ahol szerepe van, de szükség nem volt rá. Ahogy a történet, a stílus és a mondatok egy részére sem feltétlen. Több helyütt érződik, hogy igen, ez baromi érdekes, vagy jól megírt akció, de funkciója nincs vagy minimális és inkább csak azért van ott, mert bizony arról érdemes, érdekes lenne írni, de a sztorihoz nem ad hozzá sokat, vagy semmit (pl. a könyv első negyede, ami csak arra kellett, hogy André történet maradjon, bár teljesen más szereplővel is megállná a helyét). És bár én imádom Frei stílusát, hogy egy picit is összetett mondatot három akár egyszavas mondattá bont és még azt is megismétli utána, mert így van az embernek ideje elkalandozni, mert le úgyse marad semmiről, a történés is csak három oldal múlva folytatódik, de a mondat is ugyanaz kétszer. De mondom, én ezt szeretem, bár 3-4 helyen már én is túlzásnak éreztem, szinte stílusparódiának. És akkor az ismétlések mellett egy hiányról se felejtkezünk meg, a könyvben kb. másfél oldalon van távolról megemlítve a migránshelyzet. Ami azért több kérdést is felvet attól kezdve, hogy miért van akkor szögesdrót a borítón, addig, hogy vajon Frei Tamás szerint ez a kérdés nem lesz ezekszerint súlyosabb 2016-2017-ben, mint idén és ezért nem foglalkozott vele, vagy erre annyira ő sem számított a regényírás első másfél évében, út közben meg csak ennyit volt érdemes, lehetséges berakni, vagy nem akart túl kiismerhetetlen terepre merészkedni és jósólni, vagy esetleg mégis jelentősnek találja, de még nem jövőre és majd a 2017-ben kijövő új regényben fog a történet hátterében jobban beleolvadni ez a dolog, akár összeérve az idősíkok könyv és élet közt.
Ugyanakkor kb. ennyit lehet a szemére vetni általam (oké, van egy névelírás is két oldalon belül).
A pozitívum meg ugyanaz kb. mint az eddigiekben, a magyarázó stílus nekem bejön, mert én ezt várom, inkább Frei dosszié, mint akcióregény. Ugyanakkor jelen van persze az akció is, a szerkezetet megint kicsit módosította az előző regény óta. A fő karakter is kissé átalakul szerepében és kinézetében is kommandósból egy háttérrel, feladattal, beépüléssel jellemezhető titkos ügynökké. A háttér jó, a pluszinfók is inkább hátterek, mintsem csak érdekességek. Szerencsésen kevés Adriennt kapunk (bár az is sok:). És a vége is szép kerek. Részemről ez is 90%-os regény, a színvonal maradt és biztos, hogy 2017-ben is a top 3 legjobban várt regény az Frei Tamás új könyve lesz.