Andy Weir: A marsi

Leírás:

Hat nappal ezelőtt Mark Watney az elsők között érkezett a Marsra. Most úgy fest, hogy ő lesz az első ember, aki ott is hal meg.
Miután csaknem végez vele egy porvihar, ami evakuációra kényszeríti az őt halottnak gondoló társait, Mark a Marson ragad. Még arra is képtelen, hogy üzenetet küldjön a Földre, és tudassa a világgal, hogy életben van de még ha üzenhetne is, a készletei elfogynának, mielőtt egy mentőakció a segítségére siethetne.
Bár valószínűleg úgysem lesz ideje éhen halni. Sokkal valószínűbb, hogy még azelőtt vesztét okozzák a sérült berendezések, a könyörtelen környezet vagy egyszerűen csak a jó öreg emberi tényező.
De Mark nem hajlandó feladni. Találékonyságát, mérnöki képességeit és az élethez való hajthatatlan, makacs ragaszkodását latba vetve, rendíthetetlenül állja a sarat a számtalan leküzdhetetlennek tűnő akadállyal szemben. Vajon elegendőnek bizonyul-e leleményessége a lehetetlen véghezviteléhez? 

Vélemény:

Kis késéssel jutott csak hozzám a könyv, így már egy még felfokozottabb várakozás előzte meg, hisz ha nem is olvastam a kritikákat, azért láttam, hogy egyrészt millió van belőle, másrészt már csillagok számában is a többség a legmesszemenőbbekig elalél tőle.
Meg tud felelni egy könyv ekkora előzetes elvárásoknak? Hát igen nehezen, bár nem gondolnám, hogyha még télen olvasom, akkor más lenne a végső véleményem.
Node én is 90%-ot adtam, szóval ez egy príma könyv, de nézzük csak apránként.
A főszereplő nyerő karakter, abszolút laza, néhány önmaga szórakoztatására vagy a NASA fejesek rendberakására benyögött poénja abszolút hozza a humor faktort.
Ugyanakkor jól egyensúlyoz az emberi bénaság és az emberi lelemény között, rengeteg ötlete van, amit jópárszor el is szúr, de mégis életben marad a könyv végéig.
Ellenben a könyv eleje mégis unalmas, nagyon úgy nézett ki, hogy az író fogott egy részletes NASA prospektust, hogy mit kell tudni a Marsról, az űrutazáshoz rendszeresített eszközökről és az életbemaradásról szélsőséges körülmények között, ami egyébként baromi érdekes, de kicsit ott mennyiségileg túlpörgette.
Utána az egyensúly már jobban megvan, bejön a földi nézőpont, jönnek sorban a problémák és, hogy haladjunk is jópár ugrás is a naplóban és sűrűsödő kalandok a végére.
A könyv tehát remek, de azért nem tartom az év könyvének (ha lesz egyáltalán olyan) vagy a legjobb sci-finek, de egy igen jó sci-finek igen és nyilván bejön sokaknak, hisz Bear Grylls-t is nézi valaki.

De nálam a fő kérdés a most olvasott könyvnél is (aminél órákat állnak sorba ezrek, hogy egy kódex egy lapját megcsodálják egy múzeumba 20-30 dolláros belépő áron, amit egyszerűen nem tartok reálisnak), hogy nem tartom életszerűnek. Ha ez megtörténne, történhetne így? Tényleg dollármilliárdokat költenének egy ember megmentésére? Miért? Mikor fél óra alatt dollárezreket költenek másik ezrek elpusztítására közvetlen vagy közvetett módon? Oké, hogy egy idő után a NASA sarokba van szorítva és már nem egy emberélet a tét, de én személy szerint sem abban nem hiszek, hogy egy fennmaradt asztronauta egy hétnél tovább érdekelné a közvéleményt, sem abban, hogy egy vagyont költenének a megmentésére, de mondjuk én elítélem nem csak a pénz, de több emberélet kockáztatását is egy emberéletre és szerintem az élet ezt igazolná, hiába az amerikaiak senkit sem hagyunk ott elve, ami valószínű inkább csak a senkit nem hagyunk ott, akiről a közvélemény tud és érdekli is, mert a PR-érték visszahozza majd a mentési költségeket.