James Frey: Endgame – Toborzás

Leírás:

Tizenkét fiatal játékos. Ősi nemzetségek leszármazottai. Évezredekkel ezelőtt választották ki őket. Életük minden egyes napján erre a megmérettetésre készültek. Erősek, kegyetlenek, szépek, kedvesek, hűségesek, okosak, lusták és gyávák. Olyanok, mint mi. Jók és rosszak. Ők a Föld örökösei, és rájuk vár a feladat, hogy megoldják a rejtélyt, különben mind elbukunk. A végjátékban egy szabály létezik: hogy nincs szabály.
OLVASD EL A KÖNYVET.
KÖVESD A NYOMOKAT.
OLDD MEG A REJTÉLYT.
A VÉGJÁTÉK ELKEZDŐDÖTT.
Amit a kezedben tartasz, az nem csak egy könyv. Te magad vagy a játékosa, és ha jól teszed a dolgod, akár a győztese is lehetsz. A sorsunk a te kezedben van.
James Frey sikerkönyve több mint negyven országban jelenik meg egy időben, nagyszabású multiplatform játék társul mellé, és filmváltozat is készül belőle!

Vélemény:
Szemeztem a könyvel még megjelenés előtt, de aztán nem túl jó értékeléseket olvastam, meghát mondom ez is ifjúsági regény, kell a francnak.
Aztán járkálva a könyvesboltba feltűnt a borítója és bár nem kell rárepülni minden csicsára, de hát tényleg egyedi és tetszetős, hát bepróbáltuk.
És mennyire nem bántam meg!
A könyv borítóján kívül abszolút jó a tördelése is, könnyen, gyorsan lehet vele haladni, a fordítás kérdéses, mert a fordító személye annyira titok, hogy én nem találtam meg, pedig csak egy mértékegységben tévedett, legalábbis nekem az tűnt fel.
Az író stílusa lehet megosztó, kissé narratív, meg filmes, nekem bejött.
A történet eléggé mozgalmas (külön extra, hogy két helyszínére még idén elmegyek, egyen tavaly, egyen meg tavalyelőtt voltam), bár túl sok egyediséget nem mutat, nyilván valamilyen szinten Battle Royale keverve James Bond-dal (talán Kingsman-ra hasonlíthat, de azt még nem láttam), de mindenképpen ötletesebb BR-klón, mint a Fecsegőposzátás trilógia.
És, hogy ez ifjúsági regény? Nem tudom igazából, töménytelen erőszak van benne, néhol elég naturálisan is, minden szereplő kiskorú, de ölik egymást, szexelnek egymással, némelyiknek gyereke is van már, kínozzák egymást, cigiznek, isznak, szóval igazából semmi jelentősége nincs, hogy gyerekek, mert abszolút felnőttesen viselkednek.
Egyszó, mint száz nekem a könyv abszolút tetszett, eddig az év top 3-jába belefér, tudom ajánlani és nagy sajnálattal tapasztaltam, hogy a második részét még csak írják, szóval sokat kell még várni:(

Luke Delaney: Hideglelés

Leírás:
Sean Corrigan, a londoni rendőrség tapasztalt nyomozója, karrierje legbrutálisabb ügyén dolgozik. Az áldozat egy fiatal férfi, akivel a saját lakásában, több késszúrással végeztek, ráadásul a különös kegyetlenséggel végrehajtott gyilkosság elkövetője minden nyomot eltüntetett maga után.
Corrigan nyomozó sötét árnyakkal teli gyermekkorát is segítségül hívja, hogy bele tudja képzelni magát a gyilkos bőrébe, és az ő szemével lásson. Az ügy azonban egyre szövevényesebbé válik, és a rendőrök hamarosan egy halálos játszma szereplőivé válnak, amelyben egy bomlott elméjű sorozatgyilkos az ellenfelük, aki minden egyes áldozatával más és más módszerrel végez. Corrigan feladata, hogy a látszólag összefüggéstelen ügyek közt megtalálja a kapcsokat, és elkapja a gyilkost, mielőtt az újabb áldozatokra csapna le. LUKE DELANEY, a londoni gyilkossági csoport egykori nyomozója, fordulatokban bővelkedő első regényében bebizonyítja, hogy a nyomozói munka hiteles bemutatása és a thrillerek feszültsége nem zárja ki egymást. A szerző, hús-vér főszereplőjéhez hasonlóan, tökéletesen ismeri a regényben ábrázolt világot. A hatalmas sikert arató Hidegleléssel DELANEY rögtön a thrillerírók elitjébe került. A regény a harmadik részénél tartó Sean Corrigan-sorozat első darabja.

Vélemény:

Szoktam dicsérni a kivitelezést (olcsó módja a dicseretnek), ezt sajnos itt nem mondhatjuk el, nagyon vékony a borító, nem hosszútávra van tervezve, a borítógrafika meg elég ellentmondásos, hogy mi is az.
Ellenben a belbecs itt abszolút érdekes. Brit krimi, ilyennel találkoztunk már tavaly is, ez egyértelműen jobb. Kellően szadista és ha nem is fordulatos, de ködösítésben jó, szóval részemről csak az volt biztos, hogy nem az a gyilkos, akit gondolnak, de, hogy akkor ki, nos arra azért más tippem lett volna, de nálam gyakorlottabb krimiolvsóknak lehet hamar leesik. Itt kivételesen tetszett a lezárás hiánya és a folytatás beharangozója is (igen, megint egy sorozat), bár talán kissé komikusnak tűnik, de ez nem feltétlenül baj.
Annyira nem volt meggyőző, hogy olvassam a második kötetet, ha lesz (bááár, ha Új-Zéland, no meglássuk), és nem tartom kiemelkedőnek, de egy abszolút vállalható krimi.