Amikor egy idegen civilizáció küldötte érkezik a Földre, úti céljául a torontói Royal Ontario Museumot választja. A múzeum egyik munkatársával, Thomas Jerichóval lép kapcsolatba, aki meglepődve veszi tudomásul, hogy Hollus, a pókszerű lény bolygónk történelmét jött tanulmányozni, párhuzamokat keresve más civilizációk sorsával. Nem kisebb feladatra vállalkozott ugyanis, valamiféle kívülről rákényszerített rendezőelv nyomait kutatja a világegyetemben, más szóval Isten létének bizonyítékát.
Az ateista Jericho saját kételyeivel küzdve segíti Hollus munkáját, de az egyre meggyőzőbb érveket mind nehezebben utasíthatja el. Vajon ha létezik Isten, mi a célja velünk, emberekkel? És érdemes-e egyáltalán kutatni szándékai után, hiszen az Ő útjai köztudottan kifürkészhetetlenek.
Kanada legsikeresebb SF-szerzője a Lélekhullám után ezzel a regényével ismét a tudomány és a hit világának metszéspontjaira irányítja a reflektorfényt. Gondolatébresztő művét a megjelenését követő évben több díjra jelölték, és azóta is élénk vitákat generál olvasói körében.
„Sawyer írói magabiztossága határtalan, tudományos jóslatai pedig a legmerészebbek.”
– New York Times
„Garantáltan tágítani fogja mind a hívők, mind a hitetlenek szellemi horizontját.”
– Toronto Star
Vélemény:
Mióta a blog megy, sok íróról kellett lemondanom, mert folyamatosan csalódást okoznak, Sawyer közel áll ehhez, de azért még kap esélyt.
Sawyer, mint sci-fi író Magyarországi megjelenése nálam igen magas mércét ütött meg anno. Ezt a mércét tartotta is az utolsó WWW részig, amivel sikerült elintéznie a trilógiát. A következő megjelenés a Kifürkészhehetetlen, ami tán még ezt is alulmúlta.
Akinek bejönnek J. R. dos Santos művei, azoknak nyugodt szívvel tudom ajánlani ezt is, bár teljesen más a műfaj, a téma azonos a hozzáértés sem sokkal magasabb színvonalú.
Istenről, a véletlenekről, valószínűségekről és miértekről írni nem tudom mennyire kifizetődő, persze nagyrészt érdekes a téma, persze, amiben Isten van azt el lehet adni egy jó nagy piacnak, de ezt én kevésnek érzem ilyen soft tárgyalásban.
Mert Sawyer softos, mint egy 50-es évekbeli sci-fi film, de inkább sci-fi mese, kb. Mikrobi kategória.
Lejön egy óriáspók az űrből, aki aztán reklamál, hogy a sci-fi szerzők nem tudnak elvonatkoztatni a filmekben a földi kinézetekről (mindezt egy szimpla óriáspók). Megszólal angolul! Tréfálkozik, szójátékozik, egyetlen célja olyan információk megszerzése, ami 2 perc alatt még wikipedia-ból is megszerezhető. Aztán bekajálja a földi ételeket egy puffon ülve és elmeséli, hogy van egy lánya, aki színházi rendező, a másik meg ábécében pénztáros (mondjuk). Könyörgöm, ez így nem sci-fi, ez Mikrobi szint, vagy Süsü, de korántsem tudományos-fantasztikus, pláne nem komoly.
De persze mindez csak egy keret annak, hogy pro és kontra érveket soroljunk fel, hogy márpedig kicsi a valószínűsége, hogy élet alakult ki, pont így, pont itt, pont ekkor, úgyhogy bizony ez Isten lesz. Ami szép és jó, ezek egy része érdekes feltevés (és szószerint olvasható Santos könyvében, ami későbbi, mint ez), másik része feltevés, harmadik része erős spekuláció és egy jó fele pedig olyan spekuláció, aminél a bizonyítást fiktív űrbéli lények életmódjára, történetére vezeti vissza. Ez most mi? Legyen sci-fi, legyen magyarázkodás Isten létezéséről vagy sem, de nem lehet az érv, hogy hát az túl nagy véletlen lenne, hogy nekem is meccsem lesz holnap meg Mikrobi is focizni fog a Galgames II bolygón, így minden komolyságát elveszti.
És persze itt is ugyanazokat a témákat vesézi, amit a többi könyvében, abortusz, majmok, Isten, fanatikus vallásosak, amik egyébként tök szimpatikus témák és érdekes meg minden, amikor létező érveket használ, de a nagyrésze csak mese.
Aztán a végefelé szokás szerint lépünk egy szintet felfelé, amúgy Prometheus film vége módjára és bár személyszerint nekem mindig tetszik ez a nagyobb lépték, de igazából nem éreztem, hogy bármire kifutott volna vele.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése