Paul Finch: Ne sikíts!

Fülszöveg:

Elég, ha megnevezed a nőt, akit akarsz. Mi leszállítjuk neked.

38 nő tűnt el nyomtalanul. Mark Heckenburg nyomozó még nem szembesült ilyen szövevényes és ördögi esettel. Útja London elegáns lakosztályaiból egyenesen Manchester kies ipari negyedébe vezet, a csillogásból a mocsokba. Cégvezetők, iparmágnások, nagyhatalmú politikusok és korrupt tisztviselők, akiket kibogozhatatlan szálak kötnek össze egy alvilági szervezettel. A ,,klub", amelynek nevét nem sokan merik kimondani fényes nappal, amelynek létezésében illik kételkedni, amely élő szexuális játékszereket szállít rendelésre, teljes diszkréció mellett...

A Ne sikíts! a thriller műfa egyik legjobbja; benne a Scotland Yard legalja és legjava, pörgős cselekmény, vérfagyasztó fordulatok, és egy nyomozó, aki többet tud a kelleténél.

 Vélemény:

 Pár szót a külsőről. A kiadó új sorozatának borítói mind nagyon figyelmelkeltőek, jól megcsinált minimalista munkák, nagyon tetszenek, ez már elég volt, hogy felkeltse a figyelmem. Aztán, amikor kézbevettem már láttam, hogy más külső ellem is van, mégpedig a méret, bizony itt táskakönyvekről beszélhetünk, bármilyen táskába kényelmesen elfér még egy plusz pont. Egy pont levonás viszont a borító anyagáért, sajnos az túl vékony papír, hamar hajlik, gyűrődik. Mindehez viszont egy igen
kedvezményes ár párosul.
A téma viszonylag egyedi, a helyszín London és környéke, tehát engem ez a kettő megvett alapból.
Azonban van itt történet és az sajnos igen siralmas, közepesnél gyengébb krimit kapunk, erős gyomor sem igazán kell, izgalomtól nem fogjuk magunkat összepisilni és váratlan fordulatokra sem kell számítanunk és sorozat lesz belőle, tehát a vége is lecsapott. Megy mendegél másfél szálon a történet talán, sima tévéfilmnek elmegy, de én egy krimikönyvtől jóval többet várok, hisz vannak jó példák.

Sasha Grey: A Juliette társaság

Fülszöveg:
Pikánsan intelligens, intelligensen pikáns.

Catherine, a film szakos hallgató, a gyönyörű nő, akinek szexualitása csak nemrég ébredt, egy titkos klubban találja magát, ahol a világ legnagyobb hatalmú vezetői találkoznak, hogy kiéljék legmélyebb, legsötétebb szexuális fantáziáikat. Ezek az új élmények nagyon erős új élvezeteket nyitnak meg Catherine előtt, ugyanakkor lerombolnak mindent, amit addig értéknek tartott.
Sasha Grey első regényében egy zártkörű, titkos, erotikus társaságba vezeti be az olvasót, ahol bármi és minden megtörténhet.

"A Juliette társaság erotika másképpen... határozottan olyan mű, amelynek a kívánságlistán a helye." - Cosmopolitan

Sasha Grey a hollywoodi pornóipar egyik legsikeresebb sztárja volt. Huszonegy éves korában elhagyta a felnőttfilm-ipart, majd a Törtetők (Entourage) sorozatban vállalt szerepet, és Stephen Soderberg Barátnő rendelésre (The Girlfriend Experience) című filmjében játszott. A Juliette Társaság az első regénye.

Vélemény:

Hogy miért olvasok ilyen könyvet? Titkos társaság, szex, valami kicsit thrilleres dologra számítottam a fülszöveg alapján. Megkaptam? Nem.
A leírás "kicsit" ferdít, a könyv olyan mint maga a szex, rengeteg előjáték, gyakorlatilag, több, mint a könyv fele csak az, 200. oldal körül jut csak el egy titkos klubba, amiről szólnia kellene. Ezt asszem úgy 15-20 oldalba lerendezi, utána jön még majdnem ugyanolyan hosszú utójáték, de az már nem olyan jó, mint az elő, viszont megérkezik a Juliette-társaságba. Mondtam én:) Kapunk szexet, meg nem is, igazából csak mesélik neki, vagy ő képzeli el és csak utána csap bele a lecsóba, de az csak egy kis csapás, mint írtam.
Sokan leírták - női és férfi olvasók is -, hogy ők tudják, ismerték Sasha Grey-t, hát meg kell mondanom, nekem nem mondott semmit a neve, még kinézetről is elég tucatarcú/testű (egyébként nem olyan rossz:) de persze azóta pótoltam hiányosságaimat, és alapos gyűjtőmunkát végeztem. Szóval mostmár keveredik a könyv és a Girlfriend experience film és Grey életrajzi elemei, sőt tegnap megnéztem a Would you rather című horrort, amiben szerepel és tényleg érdekes volt, hogy ott víz alatt fullad meg, majd fél órával rá a könyvet olvasva a víz alatt kényezteti a fickóját,
szóval tényleg nem tudom, hogy mekkora a tüdő kapacítása, mondom, hogy összekeverednek bennem a dolgok:).
A csaj egyébként abszolút értelmes (azért nem kiemelkedően és a szimpátiafaktort az eddig olvasottak-látottakból adódóan nem biztos, hogy megkapná), a könyv épphogy történetét nem csak arra használja, hogy felvezesse szexuális képzelgéseit (vagy a főszereplőcsajét), de a szexszel, nemi különbségekkel, stb. kacsolatos nem túl mély, de abszolút értelmes gondolatait tudja csokorra fűzni és előadni. Azonban a rövid terjedelmen belül is ez már a végére átfordul, túl szabad képzelettársításokkal dolgozik, csak, hogy elmondhassa, hogy miről mit gondol és így a teljes érdektelenségbe fordul az egész.
 Összességében tehát azt nem kaptam meg, amit szerettem volna, de mivel rövid és nem is túl extrém, így egynek jó volt.
 

Robert J. Sawyer: Kifürkészhetetlen

Fülszöveg:
Amikor egy idegen civilizáció küldötte érkezik a Földre, úti céljául a torontói Royal Ontario Museumot választja. A múzeum egyik munkatársával, Thomas Jerichóval lép kapcsolatba, aki meglepődve veszi tudomásul, hogy Hollus, a pókszerű lény bolygónk történelmét jött tanulmányozni, párhuzamokat keresve más civilizációk sorsával. Nem kisebb feladatra vállalkozott ugyanis, valamiféle kívülről rákényszerített rendezőelv nyomait kutatja a világegyetemben, más szóval Isten létének bizonyítékát.
Az ateista Jericho saját kételyeivel küzdve segíti Hollus munkáját, de az egyre meggyőzőbb érveket mind nehezebben utasíthatja el. Vajon ha létezik Isten, mi a célja velünk, emberekkel? És érdemes-e egyáltalán kutatni szándékai után, hiszen az Ő útjai köztudottan kifürkészhetetlenek.
Kanada legsikeresebb SF-szerzője a Lélekhullám után ezzel a regényével ismét a tudomány és a hit világának metszéspontjaira irányítja a reflektorfényt. Gondolatébresztő művét a megjelenését követő évben több díjra jelölték, és azóta is élénk vitákat generál olvasói körében.
„Sawyer írói magabiztossága határtalan, tudományos jóslatai pedig a legmerészebbek.”
– New York Times
„Garantáltan tágítani fogja mind a hívők, mind a hitetlenek szellemi horizontját.”
– Toronto Star

Vélemény:

Mióta a blog megy, sok íróról kellett lemondanom, mert folyamatosan csalódást okoznak, Sawyer közel áll ehhez, de azért még kap esélyt.
Sawyer, mint sci-fi író Magyarországi megjelenése nálam igen magas mércét ütött meg anno. Ezt a mércét tartotta is az utolsó WWW részig, amivel sikerült elintéznie a trilógiát. A következő megjelenés a Kifürkészhehetetlen, ami tán még ezt is alulmúlta.
Akinek bejönnek J. R. dos Santos művei, azoknak nyugodt szívvel tudom ajánlani ezt is, bár teljesen más a műfaj, a téma azonos a hozzáértés sem sokkal magasabb színvonalú.
Istenről, a véletlenekről, valószínűségekről és miértekről írni nem tudom mennyire kifizetődő, persze nagyrészt érdekes a téma, persze, amiben Isten van azt el lehet adni egy jó nagy piacnak, de ezt én kevésnek érzem ilyen soft tárgyalásban.
Mert Sawyer softos, mint egy 50-es évekbeli sci-fi film, de inkább sci-fi mese, kb. Mikrobi kategória.
Lejön egy óriáspók az űrből, aki aztán reklamál, hogy a sci-fi szerzők nem tudnak elvonatkoztatni a filmekben a földi kinézetekről (mindezt egy szimpla óriáspók). Megszólal angolul! Tréfálkozik, szójátékozik, egyetlen célja olyan információk megszerzése, ami 2 perc alatt még wikipedia-ból is megszerezhető. Aztán bekajálja a földi ételeket egy puffon ülve és elmeséli, hogy van egy lánya, aki színházi rendező, a másik meg ábécében pénztáros (mondjuk). Könyörgöm, ez így nem sci-fi, ez Mikrobi szint, vagy Süsü, de korántsem tudományos-fantasztikus, pláne nem komoly.
De persze mindez csak egy keret annak, hogy pro és kontra érveket soroljunk fel, hogy márpedig kicsi a valószínűsége, hogy élet alakult ki, pont így, pont itt, pont ekkor, úgyhogy bizony ez Isten lesz. Ami szép és jó, ezek egy része érdekes feltevés (és szószerint olvasható Santos könyvében, ami későbbi, mint ez), másik része feltevés, harmadik része erős spekuláció és egy jó fele pedig olyan spekuláció, aminél a bizonyítást fiktív űrbéli lények életmódjára, történetére vezeti vissza. Ez most mi? Legyen sci-fi, legyen magyarázkodás Isten létezéséről vagy sem, de nem lehet az érv, hogy hát az túl nagy véletlen lenne, hogy nekem is meccsem lesz holnap meg Mikrobi is focizni fog a Galgames II bolygón, így minden komolyságát elveszti.
És persze itt is ugyanazokat a témákat vesézi, amit a többi könyvében, abortusz, majmok, Isten, fanatikus vallásosak, amik egyébként tök szimpatikus témák és érdekes meg minden, amikor létező érveket használ, de a nagyrésze csak mese.
Aztán a végefelé szokás szerint lépünk egy szintet felfelé, amúgy Prometheus film vége módjára és bár személyszerint nekem mindig tetszik ez a nagyobb lépték, de igazából nem éreztem, hogy bármire kifutott volna vele.

Mark Millar: A különítmény

Na szóval ez egy bevezető „történet”, nincs történet, beszélgetnek, sétálnak, aztán Hulk konkrétan kanos lesz és meg akarja mutatni, hogy milyen is nagy zöld az exének, aki Freddie Prinze Jr-ral randizik és END.
De azért jó volt kicsit elmerülni ebben az alternatív univerzumba és még mindig keresek valakit, aki kölcsönadna ilyen képregényeket:)