2013. március 4., hétfő

10 könyv, 10 mondat 5.

Rejtő Jenő (P. Howard): Vesztegzár a Grand Hotelben : Második-harmadik-negyedik körüli újraolvasás lehet, ezúttal hangoskönyvbe. Inkább krimi, mint vígjáték és így hangoskönyvbe nekem követni néhol nehézkesen ment, de ez betudható a hangoskönyvnek vagy az én értelmi színvonalamnak:) De erősen szórakoztató is persze és ez különböztet meg minket a színészektől, hogy én néma olvasással sem mernék néhány hangot használni Rudolf Péter hangjai közül:)
Robert Charles Wilson: Bioszféra : üres „történet”
Douglas Preston – Lincoln Child: Bűnjel : Tulajdonképpen benne volt minden, ami elvárható, a főszereplőt továbbra sem kedvelem, a sorsával szimpatizálok, a történetvezetés néhol kiszámítható, de nem spóroltak a felhasznált helyszínekkel, fegyverekkel, szóval várom a következőt.
Jonathan Safran Foer: Minden vilángol : :) :(
Christopher Moore: A neccharisnyás papnő pajzán szigete : Tetszett, de nem egy nagy szám, picike történet, nem túl hihető és kiszámítható alapokon nulla vicceskedéssel de szerethető hangulattal. Egynek jó kategória, persze jóval többet vártam:)
Brian Selznick: A leleményes Hugo Cabret :
Ötlet: 5 csillag
Kivitelezés: 5 csillag
Történet: 3 csillag
Rajzok: 3 csillag
Irodalmi érték: 2 csillag
Douglas Adams: Dirk Gently holisztikus nyomozóirodája : Rettentő jó volt újraolvasni. Keveslem belőle Dirk-öt, ha már címszereplő, tessék jelen lenni. De a történet jó, némi humor is van benne, de nem az a lényeg, hanem a tudatos eszementség.
Jeffrey Brown: Darth Vader és fia : Rettentő jó volt újraolvasni. Keveslem belőle Dirk-öt, ha már címszereplő, tessék jelen lenni. De a történet jó, némi humor is van benne, de nem az a lényeg, hanem a tudatos eszementség.
Varró Dániel: Túl a Maszat-hegyen : Néhány catchy song, néhány piszkos gondolat és egy plusz pont Geszti miatt. A történet nulla, a szöveg nulla, azt hittem ez ilyen verses mese, de csak akkor rímel, ha épp talál rímet. A meseírás meg az irodalomban olyan lehet, mint a tesitanár a tanári karban.
Alexander Freed: Star Wars: A Birodalom vére : Hát ez olyan, mintha mangát olvasnék és előtte nem néztem volna meg, hogy milyen sorrendbe jönnek a képkockák. Követhetetlen az egész, mintha ki is maradnának történetek, de úgy egyébként se tudom, hogy ez ki és mit csinál a másikkal, aki meg kicsoda és miért. Így értelmetlen középszerű rajzok egymásutánja.
folyt. köv.

Nincsenek megjegyzések: