George R. R. Martin: Sárkányok tánca

Kemény menet volt.
A sorozat egyre inkább túl van írva, fölösleges szereplők, fölösleges szállak, a már megkedvelt szereplők szinte teljesen ki vannak herélve (a nők is), ülnek és esznek, esetleg szexelnek és beszélgetnek és ennyi, nagynéha elröppen egy nyíl és meghall valaki, akinek jobb esetben a nevét se jegyeztük meg és közbe százoldalak mennek el új szereplőkre, akik szintén nem csinálnak semmit csak innen oda mennek, esetleg fáj a kezük vagy levelet kapnak és letörlik a cipőjükről a sarat. Ennyi, hát egy deka történet nincs az első 750 oldalon. Aztán történik egy fordulat, ami oda vezet, hogy az eddigi értelmetlen semmittevés még értelmetlenebb lesz, mert olyan mezőre érkeztek, hogy nem csak egy körből kimarad, de visszaáll alaphelyzetbe (közben persze majd lesz végre munkájuk a CGI-os srácoknak a sorozatnál és azok tényleg jól mutatnak).
Őszintén, ha ezt tudom, nem kezdem el a sorozatot. Élvezetes világ és karakterek és baromira ötlettelen író. Nem feltétlen szerencsés ez a semmi ötletem nincs mit kezdjek ezekkel a karakterekkel és világgal, de baromira imádom és egész napomat ott töltöm és mindent leírok, ami „történik”, mert ez unalmas. Másfél-két órás filmekként (tehát minden kötet max 150 forgatókönyvoldalra rövidítve) talán jobban működne, legalábbis pörögne, több sztori nincs a 4-5. kötetbe legalábbis. Ettől még persze várom a folytatást, de tőlem ráér 2-3-5 év múlva is.
Ja és ha valamit rosszul fordítottunk, de 4 kötetig jó volt, akkor ne fordítsuk másképp az 5-ben, mert nincs funkciója és csak zavaró lesz, nem érdekel, hogy így helyesebb.

Humphrey Carpenter: J. R. R. Tolkien élete

Minden tiszteletem Tolkien-é a művei miatt. És nem túl sok az élete miatt. Szerencsére az én életem is unalmas, csakúgy, mint Tolkien-é, ami egyáltalán nem baj, a többségé az, az izgalom meg egyáltalán nem kellemes dolog, maradjon csak a könyvek lapjaira. Hozzáállása az élethez akár ismerős is lehet, szimpatikus nem feltétlen, érdekes egyáltalán nem.
Ennek ellenére a könyvnek meg kellett születnie, de nem hiszem, hogy ez lenne a legjobb életrajz Tolkien-ről, merthát csak meg lehet ezt írni érdekesebben is, bővebben is, hamár más kisebb írókról is 4-500 oldalas könyveket tudnak összefirkálni. Sok dolog kimaradt, meg persze az utóbbi 40 évben történt egy és más Tolkien világában, ha nem is az életében, úgyhogy nyugodtan jöhet egy frissített verzió. Amit már nem fogok ez miatt elolvasni, de azért jöjjék:)

J. K. Rowling: Harry Potter and the Philosopher's Stone

Nem tudom mennyire tulajdonítható annak, hogy már többször olvastam, magyarul hangoskönyveztem is és a filmeket is kívülről tudom, de vagy ennek vagy az egyáltalán nem bonyolultnak tűnő nyelvezetnek tudható be, hogy teljesen érthető volt a szöveg, sőt élvezhető. Fry nagyon jó, játszik a szöveggel nem csak felolvassa, a Hagridja kísértetiesen a filmben lévő, de a többi is szórakoztató. De nem feltétlen ajánlható közlekedési eszközön való hallgatással, mert megzavarhatnak, plusz túl bamba képet vág tőle az ember, mert azért kell koncentrálni.

10 könyv, 10 mondat 5.

Rejtő Jenő (P. Howard): Vesztegzár a Grand Hotelben : Második-harmadik-negyedik körüli újraolvasás lehet, ezúttal hangoskönyvbe. Inkább krimi, mint vígjáték és így hangoskönyvbe nekem követni néhol nehézkesen ment, de ez betudható a hangoskönyvnek vagy az én értelmi színvonalamnak:) De erősen szórakoztató is persze és ez különböztet meg minket a színészektől, hogy én néma olvasással sem mernék néhány hangot használni Rudolf Péter hangjai közül:)
Robert Charles Wilson: Bioszféra : üres „történet”
Douglas Preston – Lincoln Child: Bűnjel : Tulajdonképpen benne volt minden, ami elvárható, a főszereplőt továbbra sem kedvelem, a sorsával szimpatizálok, a történetvezetés néhol kiszámítható, de nem spóroltak a felhasznált helyszínekkel, fegyverekkel, szóval várom a következőt.
Jonathan Safran Foer: Minden vilángol : :) :(
Christopher Moore: A neccharisnyás papnő pajzán szigete : Tetszett, de nem egy nagy szám, picike történet, nem túl hihető és kiszámítható alapokon nulla vicceskedéssel de szerethető hangulattal. Egynek jó kategória, persze jóval többet vártam:)
Brian Selznick: A leleményes Hugo Cabret :
Ötlet: 5 csillag
Kivitelezés: 5 csillag
Történet: 3 csillag
Rajzok: 3 csillag
Irodalmi érték: 2 csillag
Douglas Adams: Dirk Gently holisztikus nyomozóirodája : Rettentő jó volt újraolvasni. Keveslem belőle Dirk-öt, ha már címszereplő, tessék jelen lenni. De a történet jó, némi humor is van benne, de nem az a lényeg, hanem a tudatos eszementség.
Jeffrey Brown: Darth Vader és fia : Rettentő jó volt újraolvasni. Keveslem belőle Dirk-öt, ha már címszereplő, tessék jelen lenni. De a történet jó, némi humor is van benne, de nem az a lényeg, hanem a tudatos eszementség.
Varró Dániel: Túl a Maszat-hegyen : Néhány catchy song, néhány piszkos gondolat és egy plusz pont Geszti miatt. A történet nulla, a szöveg nulla, azt hittem ez ilyen verses mese, de csak akkor rímel, ha épp talál rímet. A meseírás meg az irodalomban olyan lehet, mint a tesitanár a tanári karban.
Alexander Freed: Star Wars: A Birodalom vére : Hát ez olyan, mintha mangát olvasnék és előtte nem néztem volna meg, hogy milyen sorrendbe jönnek a képkockák. Követhetetlen az egész, mintha ki is maradnának történetek, de úgy egyébként se tudom, hogy ez ki és mit csinál a másikkal, aki meg kicsoda és miért. Így értelmetlen középszerű rajzok egymásutánja.
folyt. köv.

Muriel Barbery: A sündisznó eleganciája

A könyv két történetet mesél el. Módosítok, történet nincs, seszínű életünk (igen, tiéd,
enyém) gondolatait meséli el történet nélkül. Az egyik, a házmester gondolata.
Szimpatikusnak találtam, mert sok közös találtam benne magammal, meg, ami nem közös, az is
érthető és tisztelendő, ami meg nem, az női hülyeség:)
A másik egy nyavajgós, hülye tini gondolatai. Namost azért kérdéses ez, mert úgy kezdtem el
olvasni, hogy egy okos gyerekről és egy okos felnőttről szól egy hülye világban. Nekem
legalábbis ez jött le a fülszövegből. Erreföl ez a gyereklány kicsit se okos
(molyátlagtinilány értelmi szintjét alapból nem éri el szerény véleményem szerint),
állandóan nyavalyog, nincs igaza, a gondolataiban vannak hibák (fizikai törvényeket nem
nagyon ismeri), a másokról való gondolatai érdektelenek és sablonosak, tudom, hogy ezt
gondolja minden tinilány és nincs igaza, ahogy sosincs igaza senkinek. Nameg nem különb az
általa lefikázottakról. Szóval ül a tévé előtt egész nap, esetleg mangát olvas, közben
gondolja, hogy jajdeszar nekem, nem is akarok élni, mert lám a húgom hangoskodik a másik
szobába, stb-stb. Kit érdekel?
Ez van úgy 70%-ig. Aztán jön a japán úr, kicsit megbolygatja a helyzetet, kislány nyavajgása elmarad és nyomatnak neki pár értelmes gondolatot, bár a házmesternő meg kiszakad a műveltség szintjéből és neki idegen terepen már nem mozog olyan biztosan (ha egyáltalán lehet azt mondani, hogy valaha tett egy biztos mozdulatot, amit nem görcsölt tele).
De innentől már vannak szórakoztató momentumok, néminemű jó gondolatok, a lezárás meg bár elkerülhetetlen és sablonos mégis az egyetlen helyes lezárása a történetnek.
Fordítói hibák: a könyv 60-70%-áig meg voltam győződve, hogy a főszereplő kiscsajnak két testvére van, egy húga meg egy nővére, merthogy mindkettő szerepel a leírásba. Aztán kiderült, hogy nem, csak nővére van, akit néha húgának fordítanak, ami így enyhén zavaró. A másik, hogy nem lehet azt mondani, hogy felmentem a Béláékhoz, majd vele együtt felmentünk hozzánk, mert akkor most ki van feljebb? Szóval ott is erős félrefordítás van.
De ettől eltekintve a végére már nekem tetszett, valahol a 3 és az 5 csillag közt mozgott, attól függően, mikor írom a véleményem:)

Réz András: Még mindig szorongok

Rézt bírom, főleg, mert filmesztéta és ért is hozzá. Meg olvas. Azokat, amiket én, meg kicsit másokat. És általában a dolgokról azt gondolja, mint én. Szóval 90%-ban AHA élmény a könyv. Ami nincs benne, az humor. Az nincs sajnos. Meg nincs benne semmi film, pedig jó lett volna. Ami még nincs benne, az valamire való gondolat. Mert hát ezek így vannak, amiket leír, de ezek csak így vannak. Velem, veled, vele. Leírhatnám én is, de minek. Persze, ha van egy kiadóm, egy bejáratot nevem és ki akarom magamból írni, akkor kiírnám, kiadnám. Tehát mostanában nem fogom.
Ellenben nem rossz, mert miért lenne az. Meg rövid is:)