Kőhalmi Zoltán: Az utolsó 450 év

Kőhalmi Zoltán második regénye ezúttal nem skandináv krimi, hanem rendhagyó sci-fi, mely nemcsak a jövőbe, az emberiség utolsó 450 évébe kalauzolja el az olvasót, de olykor a múltba is. Miközben egy macimézes flakon és a hozzá tartozó kupak lebomlik, a szerző féktelen humorát és példátlan cselekménybonyolító képességét csillogtatja. Alig vesszük észre röhögés közben, hogy nagyon is komoly dolgokról értekezik: nemcsak fizikáról és metafizikáról, hanem arról is, hogyan fulladunk bele a saját magunk teremtette szeméthalomba. Mondhatnánk, hogy az vegye meg ezt a könyvet, aki szereti az egyszerre vicces és filozofikus utópiákat (pl. Kurt Vonnegut, Douglas Adams vagy Karinthy Frigyes műveit), de nem mondjuk. Inkább azt javasoljuk, mindenki vegye meg ezt a könyvet, aki szereti a szépirodalmat, a gondolkodást és a nevetést. 

Vélemény:

 Alig egy évre az első regénye után megjelent Kőhalmi Zoltán második könyve is. Örömmel és kíváncsisággal láttam, hogy látszólag nem egy paródiakötetről van szó, vagy legalábbis nem az elsőhöz hasonló szerkezettel, koncepcióval, mert az azért valahogy nem volt 100%-os. A kötet ugyan sci-finek van mondva, mert nagyrészt jövőben játszódik, én inkább azt mondanám, hogy több tucat gondolatkezdemény, novellaötlet van ilyen értelemben ügyesen felfűzve és elsimítva egy bizonyos értelemben valóban 450 évre a jövőbe kanyargó kvázi családregényben (mondom nagy mix ez), mindezt pedig egy maci méz ragassza egymáshoz. És jól is indul, szinte vég elbeszélő, leíró stílust használ, humort ritkán és visszafogottan, de sok helyen azért szellemes. De aztán valahol ahol már átvált a közeljövőből a távoliba ott már kezd sok lenni, leül a történet, sok lesz az a kevés ami még tetszett is. A végén valamennyire még visszatér, de összességében ez nem menti meg. Látom benne a fantáziát, de valószínű még ez sem az ami ezzel a stílussal ebben a terjedelembe jól működik. Mindenesetre várom a következő kötetet, jó, hogy mind más és előbb utóbb megtalálja a szerző a tökéletesen működő formátumot, stílust is.

2020 statisztika.

Kicsit megkésett a 2020-as könyves statisztika, aminek persze sok oka van, de ráfoghatjuk a mennyiségre is. Soha ennyi könyvet vagy oldalt nem olvastunk. Aminek meg szintén sok oka van, pl. covid, de a fő oka az, hogy képregények nagyrészt:) Tehát összesen 212 könyvet olvastam, ami 45782 oldalt tett ki. Valamivel rosszabb mínőségűeket, mint egy évvel korábban, hisz én csak 75%-ot adtam rájuk (a molyok 82,41-et a tavalyi 75,57/83,61 helyett). Átlag 217 oldalasak voltak, átlag 2018-as megjelenésűek, tehát ezekszerint sok régi könyvet is olvashattam. Műfaját tekintve 78%-a képregény volt, ami tulajdonképpen csökkenés, hisz 2019-ben 87% volt és darabra is több, szóval lehet mégse lesz igaz ez a képregények miatt volt rekord:) Második a sci-fi, 6%-kal és a krimi 5%-kal. Kedvenc kiadó az Eaglemoss (rossz kifejezés ez a kedvenc) 26%-kal, második a Kingpin 16%-kal, harmadik a Hachette 10%-kal, de összesen 39 kiadó könyvét olvastam, szóval elég vegyes. Magyar írók 4%-ban képviseltették magukat. Legjobb könyv: Fenegyerek 2. – Kinn Legrosszabb könyv: Uj bestiarium Tini Titánok: Titánok születése Nem érzem, hogy sokat olvastam volna, de nyilván ez máshol megbosszúlja magát és nem kellene ennyit, ugyanakkor továbbra sem csökkent a várólista, vannak könyvek, amik már évek óta várnak sorukra.

Hajdú Balázs: Meztelen masszázs Ottóval

 

"Oly sokan viselkednek Kína módra, míg Balu maga a Hunniába szakadt Tibet. Nem akarja; az. Buddhista párpercesek korunk egyik legeredetibb gondolkodójától." (Bödőcs Tibor) "1982-ben születettem Szentesen. Ezt a részt a "nagyok" is így kezdik. Később mindenféle dolgokat csináltam, sokfelé, majd végül otthon kellett maradnom, így megírtam ezt a könyvet. Jó szórakozást, és egy kis komolyságot!" (Hajdú Balázs)

 

Vélemény

Hajdú Balázst kedveljük. Nehéz megmondani miért:) Talán magunkhoz hasonló abszurd gondolatok foglalkoztatják (kicsit több ezoval) és nem is fogja magát vissza, ha ezt el kell mondani. Egyedi stílus, néha talán úgy tűnik, hogy hiányzik belőle maga a humor, de abszolút helye van a stand uposok között előadó módjával. És így idővel jött a könyv is:) Tény, hogy a borító már a megjelenéskor betuszkolta az utcán ládából 200 forintért könyvek közé, de lássuk be a cím vicces.
És akartam a tartalmat is szeretni, de sajnos nem ment. Pedig Hajdú Balázs hangon olvastam legtöbbször (így amúgy tovább tartott), de egyszerűen ez 90%-ban teljesen céltalan. Egyszerűen nem futnak ki sehova a novellák többsége és még a humort is csak nagyon nyomokban lehet felismerni. Persze lehet ez előadva azért jobb lenne. És, hogy van olyan novella, ami kétszer szerepel benne, az ha nem direkt van, akkor megbocsáthatatlan. Ha direkt, akkor céltalan:) Nézzük az előnyét: olcsó, rövid és ennél hülyébb című könyvet nem biztos, hogy tudsz venni nagyhirtelen.

Rejtő Jenő - Elveszettnek hitt művek

 

2017-ben a Szépmíves kiadó elkezdett kiadni egy, addig a nagyközönség számára ismeretlen Rejtő sorozatot, erről írtunk is akkor.

Valami okból 2018-tól viszont formátumot váltottak és új sorozatot kezdtek, ha a koncepció nem is sokat változott. Ezek az Elveszettnek hitt művek, ami már a negyedik köteténél tart.  A váltás abszolút minőségi volt, kemény borítós, egységes és szép grafikával ellátott védőborítós könyvekről beszélünk, jó kézbe venni.
A Rejtő hagyatékot kutató Kiss Ferenc munkája hiánypótló és kreatív, a kutatásról, a szerkesztésről írt sorai pedig nekem még érdekesebbek is, mint maga a közölt művek.
Mert mit is kapunk? Mindent IS. A Légió mindhalálig több hosszabb forgatókönyvet, rövidebb bohózatot, a Fuss vagy fizessben két színművet, vagy egy színmű két variánsát és így tovább. A töredékes, toldozott foldozott Rejtő-művek sokszor inkább az érdekesség kategóriájába tartoznak, mintsem szórakoztató történetek, de azért itt-ott átüt a Rejtői-humor. Nem gondolnám, hogy ezzel kellene kezdeni, vagy bármilyen kötelező mű lenne, ahogy Tolkien-től is aki olvas nem fogja a 2-3 fő könyvön kívül a többit a kezébe venni, de aki Rejtő rajongó, annak ez egy igen érdekes kiegészítés, pláne a már említett szerkesztői megjegyzésekkel.

A Fuss vagy fizess színművei már annál inkább Rejtősek, letagadhatatlan stílusjegyekkel és szófordulatokkal, abszolút szórakoztató, főleg ha még nem találkoztunk a mű másik, már megjelent variánsával. Sőt, a könyvben két variánsa van majdnem ugyanannak a történetnek, de még így is szórakoztató olvasni, érdekességként meg pláne.

Tisztességes Anna: A címadó mű a könyv egy jelentős részét kitevő, félreértéseken alapuló bohózat, igen szórakoztató Rejtő mű. A maradék részben több rövidebb mű több verziója is szerepel, ezek némelyikét én már biztos olvastam másutt, mert nagyon ismerősnek tűnt, de nyilván ilyen teljességében itt jelent meg első alkalommal és érdekességként mindenképp olvasandó a rajongóknak.

A negyedik és, ahogy a kötet végén kiderül utolsó kötete a sorozatnak A nápolyi király. Itt is ugyanannak több variánsával, vagy sok-sok variánsból egybegyúrt, más formátumban már ismert művel találkozunk, itt is talán a végén a kutatás történetei, amik a legérdekesebbek.