George R. R. Martin: Álomdalok

Leírás:
Martin már A tűz és jég dala világrengető sikere előtt is komoly hírnévre tett szert, a fantasytől a science fictionön át a horrorig számos műfajban alkotott maradandót. Az Álomdalok első kötete e csodálatosan sokszínű életmű első húsz évéből válogat. Különleges csemege ez Martin rajongóinak: bepillantást enged abba az írói életútba, amelynek során a képregényrajongó kölyökből többszörösen díjnyertes író lett. Az Álomdalok remekbe szabott írásaiban megtalálható minden, ami miatt olvasók tízmilliói rajonganak George R. R. Martin történeteiért.

Vélemény:
Sokféle antológiával találkozhat az ember, főleg, ha szereti a novellákat vagy a verseket. Én magam csak olyanokba csapok bele, aminek az íróját ismerem, kedvelem és mivel a legtöbb antológia inkább valami látszattematika köré épül és az időre megírt novellák, legyenek bármily neves írók művei minőségben igen széles sávban szóródnak, vagy csak egyszerűen a 20 író stílusából alapból csak 3 áll közel hozzánk, a többi töltelék ilyen szempontból. Szóval Martin-nal is találkoztunk antológiákban, hisz most már van olyan húzónév, hogy az egy novellája eladja az egész kötetet, holott az nem is egy erős novella vagy kisregény.
De ennél jóval jobbak az egyszerzős antológiák, hisz itt garantáltan a kedvelt író műveivel találkozhatunk és nem is véletlen, hogy több kedvenc könyvem Philip K. Dick novelláskötetet (Lenn a sivár Földön vagy a Már megint a felfedezők) a , hisz egymás után jobbnál jobb ötletek vannak benne novella szinten kifejtve.
A Martin könyvek kiadása viszont itthon valami miatt még mindig csak csöpögnek, a Trónok harca sorozaton és kapcsolódó kiadványain kívül összesen egy regény jelent meg, a Lázálom, ami amúgy az egyik legjobb vámpír könyv, legalábbis ami olvasásra került általam, így öröm, ha egy teljes kötetnyit bevállal egy kiadó.
És milyen jól tette, hogy bevállalta. Az Álomdalok tökéletes antológia-koncepció. Műfaji-időbeli sorrendben adja közre Martin novellái közül azt, amit a közönség és a szerző is legjobbnak tart de az igazi extrát az adja, hogy a műfajok között egy George R. R. Martin önéletrajzi kötet is megbújik. Martin nem is kis terjedelemben és több helyütt megszakítja a novellaáradatot és ír az élete adott szakaszáról, az adott műfajhoz köthető életrajzi mozzanatokról, sokszor jóval érdekesebben mint maga a novella és bőven elegendően ha valaki majd Martin életrajzot szeretne olvasni. Szóval két könyvet kapunk egy áráért, amiből mindkettő remek. A novellákra ugyan nem mondom, hogy mind szuper, viszont a keletkezés körülményeivel együtt mind érdekes, hisz megtudjuk, hogy az egyik csak egy házi dolgozat regényesítve, a másik egy sokszor visszadobott képregény alap, a harmadikat mely szerelem táplálta, stb-stb.
Igazi csemege tehát mégha Martin-t eddig csak az ezer oldalas könyvei alapján is ismerte a többség, az ezer oldalt (oké 700) most is megkapva több kis történetként mindenből kapunk egy picit. Várom a folytatást!

A könyvért köszönet az Alexandra kiadónak!

Rejtő Jenő - Tatjána - Konzilium az őserdőben

A Szépmíves Kiadó új sorozatot indított Transzliteratúra sorozatcímmel, fókuszálva Rejtő kiadatlan, hiányosan kiadott műveire, Rejtőről szóló művekre és pályatársai műveire.
Nyilvánvalóan ez egy dicséretes irány és abszolút érdeklődésemre is tart számon, legalábbis elméletben, mert azért belegondolva mélyebben a téma nem is olyan egyértelmű még egy Rejtő rajongó számára sem.
Rajongani nem rajongok semmiért, de elég tág körben vannak kedvenceim, így nem csak Rejtőre vonatkoztatva érdekes a téma, de lehetne példaként mondani az X-aktákat, Twin Peaks-t  sorozatfronton, de filmes és zenei példák is szép számmal vannak. Mert nyilván valamit azért kedvelünk meg, mert nekünk minőségi szórakozást nyújt, legtöbbször az adott személy egyik best of-jával ismerkedünk meg legelőbb és onnan fejtjük vissza az életművet és reménykedünk, hogy van még egy best of cd-je, vagy amin ilyen jó számok, ilyen jó novellák voltak, ott csak a terjedelem szabott határt és van ott még ahonnan jött. És általában van is. Első pár otthon fellelhető Rejtőm után én is kutakodtam és találtam még jobbakat és kevésbé jókat, mígnem aztán a végére értünk az életműnek és hosszú évek telnek el kedvencünk nélkül vagy újraolvasás, újrahallgatás során újra felfedezhetjük.
És aztán néha jön a feltámasztás, folytatás, mert igény van rá, technikailag megoldható, így jönnek 10 év kihagyás után sorozatfolytatások, már régen halott írók sorozatának új kötetei vagy ki nem adott dolgok kiadása. És ez - lássuk be logikusan - ritkán hoz fényes eredményt, hisz anno nem véletlen szüntettek be valamit, nem véletlenül nem adtak ki valamit, már nem volt rá igény, már nem hozta a megfelelő színvonalat. Persze ez a plusz egy kör már lehet fakultatív és dönthetünk úgy, hogy az a korszak akkor le is zárult, végül is mit árt, hogy jelennek meg forgácsok és folytatások, nem kell próbát tenni velük és ennyi, de egy rajongónak szinte muszáj belekóstolnia egy új műben, hisz már azt hitte, hogy örökre vége.
Szóval felemás eredmény borítékolható, de a törekvés díjazandó.

A sorozat első két részével sikerült megismerkednem.
A kiadás egységes, szép grafika, kicsi méret, díszvízjel és mellékletek jellemzik, valószínű szépen fog ez mutatni sorozatban a polcon.
Az első rész a Tatjána, ami egy ki nem adott kisregény, Rejtőhöz képest sajnos nagyon kevés humorral, bár több később visszaköszönő elemmel, sajnos nem sok élvezeti értékkel.

A második kötet a Konzílium az őserdőben novella három variánsát tartalmazza. A történet itt sem túl érdekes, ellenben a bennszülöttek mindig jó humorforrások Rejtőnél, így a világ abszolút Rejtői, ugyanakkor teljesen egészében már megjelent nem oly régen egy dokumentum kötet lapjain, így újdonság értéke semmi, ahogy valaminek a három variánsát is leadni szintén nem a szórakozást szolgálja, inkább csak kuriózum, érdekesség.
Szóval összességében azt tudom mondani, hogy igen, ez kell, mert mindent szeretnék Rejtőről, ha kiadják az iskolás fogalmazásait az is érdekes lehet, ugyanakkor nem hiszem, hogy élvezeti értéke lenne ennek és a hasonló kiadásoknak.

Köszönet a kiadványokért a Szépmíves Kiadónak!

Mark Frost: Twin Peaks – Az utolsó dosszié

Leírás:
Nézed a Twin Peaks harmadik évadát, és nem érted? Mélyebbre ásnál egy-egy történetszálban, vagy érdekel a karakterek háttértörténete, múltja is? Szeretnél megismerni valami többet, emberibbet Mark Frost és David Lynch látomásosan örvénylő fantáziavilágából? Az utolsó dosszié egy spirituális térkép a Twin Peaks univerzumához.

A 26 év szünet után, 2017 májusában a képernyőre visszatért, tévétörténeti jelentőségű sorozat az egyik legrétegzettebb szellemi termék, amit valaha létrehoztak. Befogadása, megértése nagy odafigyelést, türelmet, kitartást kíván nézőjétől. Mark Frost feltáró jellegű háttérmunkája, Az utolsó dosszié megadja a végső válaszokat rajongók kérdéseinek egy részére, miközben rengeteg új kérdést is nyit a Twin Peaks univerzum utolsó műve. Mert igen, David Lynch és Mark Frost azok, amiknek látszanak: ködlovagok.

Vélemény:

Igen, néztem a Twin Peaks harmadik évadát. Igen, nem értettem. És ezzel szerintem abba a 100%-os csoportba vagyok, ahova a készítők is tartoznak. De a sorozattal nem ez volt a legnagyobb baj, sok sorozat sajátja, hogy az ember nem ért dolgokat, kell a misztikum, a rejtély, amit a legritkább esetben tudnak aztán kibogozni az írók és értelmes véget hozni a történetnek. Itt meg se próbálták, de még az se biztos, hogy befejezték, legalábbis bárhol meg lehet állítani az évadot, ugyanolyan vége van, mint itt, bár még nem is a végével volt a legnagyobb baj. A baj az volt, hogy rossz volt. Az egy dolog, hogy semmi értelme a történetnek, volt, hogy nem is volt történet, a színészek idegesítőek, bugyuták, primitív szerepek egytől-egyig, ritka az olyan karakter, akivel három mondatot tudna az ember úgy beszélni, hogy az egy értelmes párbeszéd legyen bármely világba és most az értelmest úgy értem, hogy még a Mónika show-ban is értelmesebbek lennének a párbeszédek vélhetőleg.
Szóval a sorozat ezer sebből vérzik, annyira meta akar lenni, hogy az már nem meta és valószínű nem is Twin Peaks, amit - akárcsak Coopert, pláne értelemmel rendelkező Coopert - csak nyomokban tartalmaz.
De most nem is ez a téma, hanem a könyv.
Ahogy az előző könyv is, ez is kimagaslóan szép kiadás, bár a design elemek száma erősen csökkent, de a dossziés feeling vég jelen van, borító, belső oldalak mind kitűnőek.
A tartalom is Twin Peaks-es, jóval jobban, mint az előző könyv vagy a sorozat 3. évadja, konkrétan végveszi a szereplők nagy részének és a kimaradt éveknek a történeteit, szóval körülbelűl azt adja, amit az előző könyv füllszövege, ami abból semmit nem valósított meg. Ez meg abból nem sokat, hogy ettől jobban érthető lenne a 3. évad, mert nem lesz az, magyarázatokat nem ad, de hátteret alkot és néhány fehér foltot befoltoz, de nem igazán lényeges fehér foltokat.
Szóval nem mind titokzatos és magasröptű ami értelmetlen, de az előző könyvvel ellentétben ezt tényleg tudom ajánlani Twin Peaks rajongóknak is (nem tartalmaz UFO-kat:), a városhoz és a történethez kapcsolódik és baromira jól mutat a polcon:)

A könyvet köszönöm az Athenaeum Kiadónak.