"Mikor a szerzőt megismertem, még nagyképűen vallotta: "Hárman nem írunk: Szókratész, Jézus és én." Aztán megtört, és írni kezdett, paródiákat, persze - és megállt a kanál a levesben, de úgy, hogy a fal adta másikat. Úgy vágytunk erre a hangra ebben a karót nyelt, szürke, humordeficites honi literatúrában, mint egy falat kenyérre. Bödőcs írásaiban a páratlan irodalmi műveltség találkozik az igazi humorral Karinthy boncasztalán. Apját kérdezték, mit szól, hogy fia már ír is. "Addig se iszik" - válaszolta a bölcs öreg, és igaza volt: Tibor írás közben sose iszik. (Hmm...) Mert ilyen az irodalom: nevel, tanít, szórakoztat - és amíg írunk vagy olvasunk, addig se iszunk. Tisztelet a kivételnek. Fogadják tehát szeretettel az irodalmi paródia Lemmyjét, a magyar humor Billy, a Kölyökjét, a búcsúszentlászlói Rabelais-t. "Tessék mosolyogni!" "
Cserna-Szabó András
Vélemény:
Bödöcs az a mai magyar humorista, akit szinte mindenki egy szinttel feljebb tesz, mint a Dumaszínházasok krémjét, akik már önmagukban is több szinttel feljebb vannak, mint a Dumaszínház piskótái, pláne ami még az alatt is van. És én se vagyok kivétel, Bödöcs mindig is top-os volt és az évek alatt nem is vesztett értékéből (nem úgy, mint mások, Kőhalmi tavalyi önálló estje szinte semmit nem ért, Kissádám meg már évek óta nem mondott vicceset, csak, hogy a top 3-at is véleményezzük röviden).
Ugyanakkor a könyvírás más tészta és ez a tészta a legtöbb esetben összeegyeztethetetlen a stand up-pal.
Itthon is sok humorista próbált meg könyvet írni, ezek 90%-a a béka segge alatt van, gyakorlatilag
értékelhető könyvet stand up-os, Litkai - amúgy szóban is már korábban és darabokban előadott - Buhera Mátrixa óta nem írtak itthon. A tűrhetőtől a siralmasan rosszig terjed a mások által kiadottak, amit vagy azért írtak, mert most eladható a nevükkel bármi (és a pénz jó, értem), vagy tényleg van bennük írói ambíció és azt a könyvet más név alatt senki nem venné meg, de ahogy mondtam a nevükkel most eladható. De sikert egyik sem ért el az olvasóknál, mégha valószínű a pénztár szépen csengetett.
Ez persze sok mindenből eredhet; a humorérzék abszolút nem elég a jó íráshoz de még a jó stand up-hoz sem, mert a jó stand up a humoron túl az előadásmódról is szól, ami meg nem biztos, hogy megáll önmagában írásban. De ha meg is áll, azzal, hogy azt, amit a színpadon előadnak, vagy annak egy bővített változatát kiadják írásban nem nagyon próbálkoznak (pedig ennek lenne a legvalószínűbb sikere), hanem minden más verzióval, amik meg nem élnek meg, hisz ha megélnének, akkor az miatt lett volna híres és elismert az adott humorista és nem azzal, amit amúgy is csinált.
Szóval a csalódás 90%-osan biztos volt ennél a könyvnél is, ahogy amúgy a várakozás pedig az egekbe, mert hátha Bödöcs majd megcsinálja.
De nézzük, hogyan is teljesített az Addig sem iszik.
Felemásan.
A forma ezúttal Így írtok ti szerű írói paródiák, ami talán nem a legszerencsésebb egy olyan időszakban amikor kevesen olvasnak és akik olvasnak sem azt olvassák, amit Bödöcs imád, szeret, tisztel, és amúgy nagyrészt nagybetűvel írt Irodalom. És én is ez a csoport vagyok majdnem, bár én és minden ismerősöm is sokat olvas, de ettől még közös pont az én és Tibor olvasmánylistájával valószínű csak Rejtő összesben és még 1-2 kötelezőben kimerül, ami abszolút nem baj általánosságban, paródiaélvezethez viszont azért jól jönne az eredeti ismerete, amihez meg azért kellene vagy 20-30 író életművének egy nagyobb szeletét ismerni, ami egyrészt nincs meg, másrészt nem is lesz meg, nem lehet minden könyv előtt másik 100-at átolvasni, csak, hogy értsem. Szóval hátrányból indulok, mint az olvasók 90%-a.
És, hogy így milyen ez a paródiakötet? Egyrészt humoros, ez elvitathatatlan és biztos még vagy 40%-ot növelne az értékén, ha Bödöcs olvassa fel. De ha őszinte akarok lenni a humor 80%-a nálam a könyv azon 5%-át kitevő írói bemutatókban van, amit a paródiák elé írt, mert azok tényleg a megszokottak, tele zseniális jelzős szerkezetekkel és humoros egysorosakkal. Másrészt viszont nehéz. Úgy indultam, hogy akkor én ezt kiolvasom egy este, hisz Bödöcs és 200 oldal és már a 3. novellánál belefáradtam, túl tömény, nem elég szórakoztató és igazából ha hasonlít az eredeti művekre akkor nem is hozza meg legtöbb esetben a kedvet azok megismerésére. Ígyhát maradt a napi egy novella és a lassan haladás és igazából ezt is ajánlom, mert rengeteg a paródián túlmutató kis nüansz van, amit jól odafigyelve és lassan haladva, ízlelgetve az ember jobban tudja élvezni. Pláne, ha ismeri az eredeti klasszikusokat is. Szóval ez a könyv bár az olvasók nagy részénél a magyar stand up-osok által írt könyvek közül abszolút kiemelkedik, de mégis megosztó. Bödöcs tömegműfaj, mint stand up, de Bödöcs, mint író abszolút nem tömegműfaj, így lehetnek csalódások mindkét irányba mindkét irányból, hisz abszolút el tudom képzelni, hogy irodalmi téren viszont most kezdi valaki komolyabban venni Bödöcs munkásságát.
Szóval nem mindenkinek ajánlom, én magam nem tartom kiemelkedőnek, de érdekes kísérlet volt és személy szerint egy következő Bödöcs könyvet sem várok kevésbé, mint ezt, mert a stílus jó, a humor megvan, talán csak a forma lehet más.
