James Frey – Nils Johnson-Shelton: Endgame – Sky Key

Leírás:

Két kulcs és kilenc játékos maradt.
New York. Aisling Kopp elhatározza, hogy kiszáll, és véget vet a gyilkos játéknak. Mielőtt azonban döntő lépésre szánhatná el magát, a CIA közbelép. Mint kiderül, tudnak az Endgame-ről, és feltett szándékuk, hogy hasznot húzzanak belőle…
Etiópia. Hilal ibn Isa al-Salt épphogy túlélte az első menetet. Az Akszúmi törzsnek azonban titkos tudás van a birtokában, amely megállíthatja az idegen lényeket, a halálos Endgame játékmestereit…
London. Sarah Alopay találta meg az első kulcsot. Jagóval a győztes oldalon állnak. De Sarah démonai ugrásra készek, már nem szállhat ki, vagy győz, vagy végleg elbukik…
Kilencen maradtak játékban. Ki a következő áldozat?
Olvasd el a könyvet.
Kövesd a nyomokat.
Oldd meg a rejtélyt.
Csak egy maradhat.
Amit a kezedben tartasz, az nem csak egy könyv.
Te magad vagy a főszereplő, és ha jól teszed a dolgod, akár a győztes is lehetsz.
A sorsunk a te kezedben van.
James Frey és Nils Johnson-Shelton Endgame-regényei több mint negyven országban tartják lázban az olvasókat. Nagyszabású multiplatform játék társul hozzájuk, és a történet filmváltozata is készül!

Vélemény:
A tavalyi év egyik legjobb olvasmánya volt az End Game, így nem is volt kérdéses, hogy a második részt is olvasni fogom és hálisten a kiadónak sem, hogy kiadják (nem tudom mekkora siker volt vagy sem, de tudom, hogy a hasonló stílusú és témájú könyvek, amik nálam favoritok rendre nem érik meg  sorozat sokadik részének kiadását).
A külcsín ismét különleges, nem egyszerű piros, kissé tükröződő felület, a címet ezúttal sem fordították le és Frey ehhez már kapott egy szerzőtársat is Jils Johnson-Shelton személyében.

A fejezetek ismét szuperül vannak tördelve, a könyvvel kapcsolatos külső játék segítőábrái kellően érdekesek, bár nem tudom, hogy valaki foglalkozik-e velük érdemben.
Node nézzük a történetet: A történetszálat ott vesszük fel, ahol az első rész befejeződött, a 12 játékosból már csak 9 maradt és hát elkezdődik itt is a dara, sokat nem árulok el, hogy a harmadik részben már nem 9 játékos lesz. Viszont a játékosok mellett bekerülnek új szállak is, segítők és új ellenségek, a világ megismeri a Végjátékot és küszöbön áll a világvége mostmár publikusan (kedvenc témám) és már nem is akarja mindenki megnyerni a játékot inkább csak leállítani. Mindehhez persze ismét világ körüli bejelentkezések, remek akciófilmes mozzanatok és bár igazából ha elkezdené mesélni az ember, akkor valószínű hamar megkapná, hogy ennyi marhaságot, hogy lehet egy könyvben leírni, de mégis jól állnak össze, így bár guilty pleasure a javából, de nagyon jól működik, a romantikus száll visszaszorítása miatt még jobban is, mint az első rész, így szépen vándorolt a kedvencekhez és az idei év eddigi legjobb könyve pozícióba.
De azért még egy témát feszegessünk, bár ez spoiler-es, így aki még nem olvasta, de olvasná, az inkább ne olvasson engem tovább, bár annyira talán nem árulok el vele sok titkot:)
Én személy szerint örültem a felvetésnek, hogy bizony van az az eset, amikor az a jófiú, aki fejbe durrant egy pár éves kislányt és a rosszfiú, aki nem bírja megtenni. Egyrészt sose értettem, hogy elvileg mindenki nyomatja a minden élet ugyanannyit ér dogmát, de ha konkréttá válik a helyzet, akkor persze gyerekek, nők előre, férfiak pusztuljanak (aminek nincs már ma érvényes logikai magyarázata). Ha filmről van szó, és a 14. férfiember torkát is elvágták premier plan-ban, de miiiiicsoda, eltört egy kiskutyi lába, szadista barmok.
Szóval nem, semmiképp nem gondolom, hogy egy kutyus legyilkolása kegyetlenebb vagy gonoszabb tett lenne, mint Béla bácsié (kivételek talán csak az önkéntes katonák). Nem gondolom, hogy a pár éves kislány halála az szadistább tett lenne, mint az anyja vagy apja meggyilkolása. Miért lenne az? Rögtön jön, hogy hát mert az ártatlan. De ez abszolút nem érv. Ha te felnőttként most nem vagy börtönben, akkor nagy eséllyel pont annyi bűnöd van, mint a négy éves átlaglánykának, az alapgonoszság is nagyrészt már gyerekkorban kifullad, ott ahol még nem büntetik a törvények meg alapesetben nagyobb kárt nem tud tenni, de felnőve annál általában csak kevesebb bűnt követ el az ember, szóval érthetetlen és nekem abszolút egyforma a két tett. Az sem érv, hogy dehát ő nem tapasztalt meg ezt meg azt, míg a 40 éves meg már csomó mindent. Egyrészt van olyan 40 éves, aki kevesebbet tapasztalt, mint egy másik 10 éves, másrészt meg legyen, kevesebbet tapasztalt, de ez egy nem jó világ, nem jó élet, a legtöbb embernek a gyerekkor a leggondtalanabb, boldogabb időszaka, amin csak ront a kor, tehát a 4 évesnek az élete jóval boldogabb volt, mint a 40 évesnek, akinek már 20 év nyomor jutott mondjuk.
Ez az egyik oldala, a másik meg még ennél is egyértelműbb. Kinyírod a gyereket, kinyírod a gyereked vagy a másik verzió, hogy a gyereked és másik 600 millió ugyanolyan kisgyereket is kinyírnak másik 6 milliárd egyéb korú és nemű emberrel együtt. És nem, csak nem öli meg az ember, merthát jajdearanyos, meg jajdekicsi meg jajdeártatlan, meg a gyerekem. Értem, tehát te vagy a leggonoszabb ember, aki elpusztít több milliárdot, csak mert valami miatt ezt nem tartod helyesnek? (és ez létező dilemma, ha nem is milliárdos tételben). Szóval nyilván nehéz, de meg kell tenni, ha esetleg fontos az emberiség (általában nem fontos, inkább pusztuljon egymillió távoli, mint egy közeli ember, ennyira azért tényleg nem kéne ragaszkodni a génjeidhez, valószínű semmivel nem különb, mint a távoli eggyé, pláne nem a távoli millióé).
Hogy megteszik-e vagy sem a könyveben, az kiderül, ha elolvassuk.:)
És ne felejtsük, ha a lenti két állatból egyet ki kell irtani valami miatt, akkor nem egyértelműen az elsőt kell csak azért mert teszemazt a másik aranyosabb, a döntésnek nem lehet oka a nem, a kor, a vallás, a fajta vagy a kinézet.