Minyonok 1. - Banana!

Fülszöveg:
Minyonok, mindenki ismeri és szereti őket. Ez a képregényalbum, rövid, egyoldalas, humoros történeteken keresztül mutatja meg nekünk a Minyonok világát.
Az író, Didier Ah-Koon elsősorban storyboard készítőként és filmrendezőként ismert, míg a rajzoló Renaud Collinnek ez a második komolyabb sorozata.

Vélemény:
Évente talán ha egy olyan kiadványhoz jutok hozzá, ami életkorilag talán kissé kilóg az egyébként olvasottak csoportjából, node ha valaminek abszolút helye van az a minionokról szóló első "magyar nyelvű" kiadvány.
Mert hát ki ne szeretné a minion-okat kortól függetlenül? Talán a legjobban eltalált animációs film kötelező mellék vicces karaktere, akik/amik már jóval túlnőttek a kezdeti szerepükön.
Szóval igen, szeressük a minion-okat, most is itt vannak előttem tik-tak formában és persze a mai kiadványunk képében is.
Bevallom kicsit féltem a kezdetben kiposztolt képek alapján, mert a rajzstílus abszolút nem tetszett, node adtam a füzetkének egy esélyt.
És milyen jól tettem. Kiadvány formában már a rajzstílus nem jelentősen rossz, sőt némely esetben a részletezettségével külön tetszetős.
Egy-egy oldalas poéngyűjtemény keretes történetbe foglalva a már megszokott minion karakterek és a velük megszokott történések talán kicsit még abszourdabb megvalósításban.
A képregények egyébként ahogy Garfield is egy magazin hasábjain jelentek meg majd így összegyűjtve -  bár fordításról nem nagyon beszélhetünk, hiszen max minion-ul beszélnek benne - de először magyarul.
További jó hír, hogy ez az első rész, várhatóan októberben jön a következő és egy harmadik is tervbe van véve.
Erősen ajánlott kiadvány, bár pont, akinek ajánlana az ember az a csoport nem is nagyon fog vacillálni, hogy kell-e neki, merthogy kell, hisz minion, vagy minyon, ahogy tetszik:)

Bruce Bueno de Mesquita – Alastair Smith: Diktátorok kézikönyve

Fülszöveg:
A Diktátorok kézikönyvében a hatalom megszerzésének és megtartásának minden diktátor, cégvezető és elnök által megszívlelendő aranyszabályait foglaltuk össze.

Például:
A lehető legkevesebb emberre építs!
Ezt az aranyszabályt betartva Kim Dzsong Il a nemzetközi botrányok ellenére közel két évtizedig uralkodott Észak-Koreában.

Úgy állítsd fel a szabályokat, hogy egyszerű követőből ne lehessen pótolhatatlan! Híveidet tartsd állandó készenlétben!
Más orosz vezetők mellett Vlagyimir Iljics Lenin is tökélyre vitte e szabály alkalmazását.

Tartsd a kezed a pénzcsapon!
A kormányzás drága mulatság. Kövesd Aszif Ali Zardari volt pakisztáni elnök példáját, akinek vagyonát négymillió dollárra becsülik, bár a világ egyik legszegényebb országát vezette.

Úgy oszd a tortát, hogy a barátaidnak rendesen jusson belőle!
Szaddám Huszein ezzel a taktikával évtizedekig hatalmon maradt.

Soha ne vegyél ki pénzt a támogatóid zsebéből!
Ha megteszed, nem kell sokat várnod, hogy korábbi barátaid elhagyjanak.


Vélemény:

Talán tavaly olvastam a Kezdő diktátorok kézikönyvét, ami úgy, ahogy tetszett és kb. ugyanebben az időben jött ki a Diktátorok kézikönyve is, ami egyrészt érdekelt, hogy vajon ugyanarról ugyanakkor mi értelme két könyvet kiadni, másrészt meg, ha van értelme, akkor talán jól kiegészíti a két könyv egymást.
Igaz is meg nem is volt ez a prekoncepció. Ennek a könyvnek ugyanis semmi köze a másikhoz még témájában is csak érintőleges, ellenben valóban lehet kiegészítőként kezelni.
 Szóval itt nem nagyon ismerhetjük meg a diktátorokat, nem olvashatunk róluk érdekességeket, de a szerzőpáros vagy szerzőcsapat több oldalról is elméleteket állít fel és próbál igazolni a tágabb értelemben vett diktatórikus vezetéssel kapcsolatban, legyen szó valóban diktátorokról, vagy csak akár egy ügyeskedő polgármesterről.
A nézőpontjuk sok helyen érdekes, bár nem újdonság (pl. hogy nyilván nem kéne támogatni egyik nyomorgó csoportot, országot sem), ugyanakkor azért jópár helyen érezni, hogy ez a témának csak az egyik oldala, sok mindent nem vesznek figyelembe, vagy egy-egy következtetés bár talán helyes, de nem feltétlen az ő indoklásuk miatt.

És, hát na, ez inkább politikai-gazdasági elméleti könyv jópár történelmi példával, de viszonylag száraz és abszolút nem hiszem, hogy mindenkit lekötne, pláne, ha valaki esetleg diktátorokról szeretne olvasni.
Viszont ha érdekel, hogy, hogy lehet, hogy már évekkel ezelőtt írnak a mostani FIFA botrányról, vagy, hogy, hogy lehet úgy nyerni választást, hogy a többség nem is rád szavaz, nos ezekben az esetekben is ez a te könyved.

Fredrik Backman: A nagymamám azt üzeni, bocs

Fülszöveg:
Elsa majdnem nyolcéves, és ,,különleges". Nagymamája hetvennel több, és némileg őrült. Hogy mennyire, azt ki-ki másként értékeli. Másként a szomszéd, akit nagymama mintegy véletlenül eltalál egy paintballfegyverrel, máshogy a saját lánya, aki (többek között) dohányzási szokásai miatt neheztel rá, és megint másképp az ingyenújság terjesztője, aki nem ért a szép szóból, hogy nagymama nem kér reklámot. Olykor Elsa is őrültnek tartja őt, pedig neki nagymama az egyetlen barátja. Az iskolában ugyanis inkább csak zaklatókat tud szerezni az, aki mások szerint nem tud alkalmazkodni a többiekhez, és amúgy is túl érett a korához képest. Nagymamával azonban bármelyik este elutazhat Félálomországba, ahol Elsa mássága ünnepelt erény, és ahol lovagként bátorságot gyűjthet. Amire hamarosan minden eddiginél nagyobb szüksége lesz. Nagymama ugyanis meghal, és leveleket hagy hátra, amelyekben bocsánatot kér azoktól, akiket életében megbántott. Ezeket a váratlan helyeken felbukkanó üzeneteket Elsának kell eljuttatnia a címzettekhez - jobbára házbéli szomszédaikhoz -, akikről olyan meglepő dolgok derülnek ki, amelyek nem csupán a kislány, de az egész közösség életét felbolygatják. 

Vélemény:

Tavaly jött ki magyarul Fredrik Backman első könyve Az ember, akit Ove-nak hívtak és idén hasonlóan furcsa címmel és azonos borítódesign-nal máris jött a második A nagymamám azt üzeni, bocs.
A párhuzam rögtön adódik, hogy bizony Backman szépen besorolódik Jonas Jonasson mellé, a svéd írók, akik egymás után gyorsan kiadnak két igen furcsa című és igen remek könyvet a nem skandináv krimi műfajban. Kérem, ha ők nem ketten vannak, hanem vannak még sorstársaik, akkor gyorsan-gyorsan kiadni azok első két könyvét is, mert igény lenne rá!:)
A nagymamám sokban hasonlít Ove-ra és sokban különbözik is, ha hasonlítani akarnám könyvhöz mégsem az Ove-hez hasonlítanám, hanem a Rém hangosan és írtó közelhez (egyébként Foer szépen betagozódhatna a fenti sorba, csak a svéd nem stimmel:), mert azért akad rengeteg hasonlóság sztori és érzés terén is.
Node nézzük milyen is a könyv. Hát bizony remek, nem gyengült a színvonal, sőt! Kapunk két remek női karaktert egy nagymama és egy unoka formájában, hogy érdekes legyen megpörgetjük a személyiségjegyeket és a 8 éves kislány szórakoztatóan koraérett, a nagymama meg szórakoztatóan infantilis és kettőjüket berakjuk egy zárt közösségbe, ahol aztán egy kincskeresés során mindenkiről kiderül minden és az is, hogy ez nem egy random lakóházi közösség, bizony itt mindenki múltja összefonódott a másikkal és a központban mindig a nagymama állt, ahogy a történetben pedig most a kislány. A történet tartogat több meglepetést is, rengeteg humort, abszurd helyzeteket és hát piszok sok érzést. Ha nincs meg még, hogy mit olvass karácsonykor és addig félre tudod tenni, hát nagyon ajánlom, csak el ne felejtsd elővenni időben:).
Persze nem beszélhetünk tökéletes könyvről, bár az öt csillag simán jár neki, de hát a férfi karakterek azért nem igazán vannak kiszínezve, inkább csak egytulajdonságos karakterek és csak statiszták a női karakterek mellett és hát nem lehet elmenni a negatív karakter mellett sem, ami tökéletesen van megírva, az ember ráismer a típusra és utálja rendesen, de valami miatt az író fixa ideálja (és biztos vagyok benne, hogy sok olvasóé is, hisz mennyi Piton-nak megbocsájtó, sőt kedvelő olvasólányka van, hát nem?), hogy a végére árnyalja a képet, sőt, ha jól googliztam ezt annyira is viszi, hogy bizony a könyv történetének folytatása már ki is van adva és pont eme negatív karakter történetét viszi tovább. Hát erősen kíváncsian várjuk, mi sül ki belőle:)
Egy szó mint száz a könyvet erősen ajánlom mindenkinek akinek tetszett az Ove, vagy tetszett a Rém hangosan, vagy csak olvasni akar egy szórakoztató érzelmes történetet, rengeteg Harry Potteres és egyéb minőségi irodalmi utalásokkal:)