Jonas Jonasson: A százéves ember, aki kimászott az ablakon és eltűnt

Leírás:
Jó hírünk van a magyar olvasók számára: Rejtő Jenő a messzi északon, Svédországban reinkarnálódott! Jonas Jonassonnak hívják. Ez a Jonasson pedig nekiállt, és megírta a modern, 21. századi Svejket. Fülig Jimmy szelleme összetalálkozott az egykori cseh bakával, s ennek a találkozásnak frenetikus történetfolyam lett az eredménye. Egy svéd kisvárosban, az idősek otthonában születésnapi ünneplésre készülnek: az otthon lakóját, a százéves Allan Karlssont akarják felköszönteni - el tudnak képzelni ennél érdektelenebb kezdést? Pedig ez a ravasz Jonasson bizony így kezdi kalandregényét, hogy aztán átcsapjon egy teljesen kiszámíthatatlan és végtelenül vicces ámokfutásba, amelynek minden egyes fordulata elismerő csettintésre készteti az olvasót, és minden bekezdésben ott van legalább egy, de inkább több ütős poén. Nem hiába vásárolták meg a könyvet egy év alatt majd nyolcszázezren a kilencmilliós Svédországban, és jelentették meg több mint harminc nyelven szerte a világon.

Vélemény:
Sokáig halogattam ezen könyv elolvasását, de azért semmi esetre sem maradhatott ki. Egyrészt a furcsa cím, a remek borító és mert Rejtővel hasonlítják össze. Ez utóbbi minden esetben téves lehet csak, nyilván semmi köze Rejtőhöz sem stílusában sem történetében. Forrest Gump-hoz? Hm, nem tudom, nyilván a történet egyik vonulata, hogy összehozza ismert politikusokkal, de kb. itt meg is áll a hasonlóság és még van ezeregy egyéb réteg a könyvben.
Sőt, hogy őszinte legyek, engem inkább a 100 éves ember érdekelt és a 2005-ben játszódó sztori, mintsem ennek előtörténete és a híres emberek, bár ez a végére megfordult.
A történet és az élete is abszolút jól van megírva, rengeteg a történés, rengeteg az abszurditás, az "angol" humor ami még spékelve van északi közönnyel és remek párbeszédleíró stílussal.
Nem röhögtem magam halálra, és nincs minden harmadik oldalon olyan poén, hogy csak néz ki az ember a fejéből, mint Rejtőnél, de azért 30 oldalanként van és a könyv meg 400 oldalas, szóval abszolút akad benne nagyobb poénok is, de inkább stílusában van az erőssége.
Meg kell mondanom nagyon gyengének tartom az idei évet olvasás (és talán kiadás szempontjából is), de ez a könyv mindenképp a top 5-ben van, és alig várom, hogy olvassam az író másik könyvét is.

Jah és a film. Hát az bár önmagában lehet, hogy szórakoztató lenne, a könyv után nagyon kiherélt, a könyv 60%-át kidobja és néha még hozzákölt a forgatási költségek csökkentése miatt. Könyv mellett nem ajánlott.

Sue Townsend: A nő, aki egy évig ágyban maradt

Fülszöveg:
Aznap, amikor ikergyerekei egyetemisták lesznek és elköltöznek hazulról, Eva befekszik az ágyába, és föl se kel.Tizenhét éve szeretné azt kiáltani a világnak:
– Állj! Ki akarok szállni!
– Most végre itt a lehetőség.
Férje, Brian, a csillagász, aki a barátnőjével sem érzi jól magát, kiborul. Ki főz most neki vacsorát? Eva csak magára akarja irányítani a figyelmet, panaszolja. Ám Eva dacos viselkedésének híre megy. Rajongók hada gyülekezik a ház előtt abban a hiszemben, hogy Eva akciója tiltakozás. Ő eközben teát, pirítóst és váratlan együttérzést kap Alexandertől, a furgonos új jóbaráttól, s ebben a különös, de vigasztaló helyzetben nagyon-nagyon másképp kezdi szemlélni önmagát és a világot...

Vélemény:

Vannak könyvek, amiket tönkretesz az, ha a főszereplővel nem, hogy azonosulni nem tudunk, de rengeteg tulajdonságát és őt magát is megvetjük viselkedése miatt. Ez teszi tönkre pl. a Gyógyír északi szélre könyvet.
Townsend viszont világ életéből ebből élt, szereplőibe összegyúrja azokat a tulajdonságokat, sztorikat, napi bosszúságokat, amik őt is bosszantják, amit utál másokban vagy magában és abszolút nem tartja feladatának, hogy ezeket az embereket egyáltalán megértsük, vagy megkedveljük, bár ha elég ideig van jelen a színen, akkor azért megtaláljuk már benne az "azonban" vonásokat is még tán magunkra is ismerhetünk. Adrian Mole után most kapunk egy agyilag instabil nőt (kevés emberi tulajdonság van, amit jobban utálok), aki tényleg befekszik egy ágyba és onnan csak az elején kel fel és rábizza magát a többiekre, hogy életbe maradjon. Kiszolgáltatottnak lenni kifejezetten rossz érzés lehet, kár, hogy ő ezt nem érzi büntetésnek, hanem jól elvan, miközben körülötte zajlik az élet. És hát tényleg zajlik, a címszereplő csak háttér és egy a sok főszereplőből, kapunk itt több nála visszataszítóbb embert is és hát mindenkiben van valami furcsa vagy negatív, aki esetleg
kicsit is pozitív szereplő az meg meg is kapja érte a büntetését.
Nem jó könyv, nem vicces könyv, de dühöngeni elsőrangúan lehet rajta.