Steve Berry: A Kolumbusz affér

Fülszöveg:

Egy családi titok, egy szívtelen fanatikus, és az amerikai kormány egy titkos részlege – mindezeket egy döbbenetes eshetőség köti össze.

Mi van akkor, ha minden, amit Amerika fölfedezéséről eddig tudtunk, egyszerűen hazugság? És, ha ez a hazugság csupán arra szolgált, hogy elfedje Kolumbusz 1492-es útjának valódi okát?
Ez a több mint 500 éves titok egy csapásra át tudná alakítani az egész modern politikai világot…
Tom Sagan, Pulitzer-díjas oknyomozó újságíró döbbenetes dolgokról írt riportokat a világ legforróbb pontjairól. Azonban, amikor az egyik közel-keleti sztoriját hamisítványként leplezik le, vége a szakmai karrierjének.
Tehetetlenül vergődik a hazugságok hálójában, igazát, hogy a bukását egy ismeretlen ellenség szándékos félrevezető akciója okozta, nem tudja bizonyítani.
De mielőtt még Sagan kétségbeesésében véget vetne életének, a sors közbeszól, egy rejtélyes ismeretlen képében, aki cselekvésre kényszeríti őt. Tom ezzel magára vonja a Magellán Ügyosztály, az Egyesült Államok Igazságügyi Minisztériuma egyik legtitkosabb osztályának figyelmét. Ez a szervezet Amerika legkényesebb ügyeit intézi. Sagan egyszeriben egy nemzetközi bonyodalom kellős közepében találja magát, amelynek következményei nemcsak Washingtont ráznák meg, hanem Jeruzsálemet is. Belekényszerül egy macska-egér játékba, amelyben nem lehet tudni, ki barát és ki ellenség. Bécsbe, majd Prágába kerül, végül pedig Jamaika Kék-hegységébe, ahol az életben maradása a Kolumbusz rejtélytől függ.
Steve Berry a New York Times sikeres írója, a Nagy Károly nyomában, A velencei árulás, az Alexandria link, A Templomosok öröksége, A borostyánszoba és a Vérbosszú Párizsban világhírű szerzője. Könyveit 38 nyelvre fordították már le, és 50 országban árusítják.

Vélemény:
 Ismét egy Berry, de ezúttal nem gyapjasdinnye, bár az univerzum és idősík azonos, ahogy a kalandok is hasonlóak a helyszínek meg az előző évi nyaralása Bécsben kavarva egy kis Kolumbuszos dologgal, és zsidő történelemmel.
Komolyan, eljutottam addig a pontig, hogy ellenőrizzem a receznióadókat, mint a szakdogában a konzulenseket és elrejtem ide, hogy bizony lehet, hogy még fogok kérni Berry-t, de mondjatok nemet, tényleg nem lehet róla mit írni, nem tudok elképzelni olyan embert, akinek valamelyik Berry könyv lenne a kedvence, mert hát miért pont az, miért nem a másik, hisz tök egyformák.
Nade nézzük sorjában, a borító ismét gyöngyörű, akinek megvan az összes büszke lehet rá, tényleg szépek még sorba rakva is.
A történet sajnos kifejezetten unalmas, kaland-akciót csak a végén kapunk, hol máshol, mint egy barlangban, hiszen egy kalandregény barlangos leszámolás nélkül félkarú óriás.
Pozitívum számunkra, hogyha valaki olyan, hogy szereti bejárni a könyvek helyszíneit, akkor a könyv 2/3-ának helyszínét egy nap alatt abszolválhatja kis kölcségvetésből is Bécsben meg Prágában, hisz ismét majdnem minden helyszín valóságnak megfelelő. És akarok Budapest-es Berry könyvet!
És hát ennyi, be kell valljam egyáltalán nem élveztem, megkockáztatom, hogy az egyik leggyengébb Berry könyv, de még mindig ott tartunk, hogy mindegyik egy sima BigMac, csak ebbe valahogy kevesebb szósz került, szóval jól nem lakunk vele, hiába termetes darab.

Dávid Kornél – S. Tóth János: Dávid Kornél

Fülszöveg:
Ha nem próbálják ráerőszakolni, hogy álljon be a kapuba, Dávid Kornél talán sohasem fordít hátat a futballnak. Védeni azonban nem volt kedve, ezért sportágat váltott, s bár későn kezdett kosárlabdázni, szédületes karriert futott be. Az első és mindmáig egyetlen magyar NBA-játékos kendőzetlen őszinteséggel meséli el, miért fordultak ellene annak idején a szurkolók szűkebb hazájában, Zalában, már élvonalbeli játékosként mi okból kapott pofont az edzőjétől, s arról is kifejti véleményét, hogyan süllyedhetett ilyen mélyre a legutóbbi, 1999-es Európa-bajnoki szereplés óta a férfiszakág Magyarországon. Az eddig sehol fel nem idézett történetekből kiderül, miként tudott hajnalig tartó kaszinózás után is parádézni a sportág történetének legzseniálisabb alakja, Michael Jordan, s vajon miért csatlakozott egy alkalommal rendőregyenruhában a Chicago Bulls küldöttségéhez az extravagáns lepattanókirály, Dennis Rodman. A Clevelandnél, a Torontónál, a Detroitnál és a Washingtonnál is megforduló 107-szeres válogatott önéletrajza arra a gyakorta elhangzó kérdésre is választ ad, van-e alapja a földkerekség egyik legsikeresebb sportvállalkozását, az észak-amerikai profi kosárlabda-bajnokságot érő drog- és doppingvádaknak.

Vélemény:
Körülbelül 20 éve vagyok kosárrajongó, anno közepes mértékben, ma már egyre csökkenőben és szinte kizárólag NBA-re korlátozva. Ellenben 15 éve, amikor Kornál kikerült az NBA-be, rá külön felfigyeltem, anno volt is tőle dedikációm, bár már nem tudom, hogy került hozzám és mi lett a sorsa.
Viszont akkor még nem voltunk ellátva maihoz hasonló internetes háttérrel, olyan tévénk meg sose volt, amin nézni lehetett volna gyakran NBA-t, így Kornélt én játszani sose láttam.
Most, hogy a könyv hozzám került próbáltam keresni meccseket, de sajnos nem találtam (bárkinek van digitálisan, szívesen veszem, ha küld:), ellenben jópár interjút lehet találni a youtubon, úgyhogy a könyv mellé azokat is megnéztem, hallgattam.
Nekem valahogy az jött le a könyvből, hogy a többség nem kedveli Kornélt, van egyfajta ellenérzés, irigység (nem nagyon szoktam hinni ennek a szónak a negatív értelmében, általában pont a kritika célpontja találja ki a kritizálókra és leggyakrabban nem helytálló) vagy bármi más, ez belőlem abszolút hiányzik, mert kb. annyit tudtam, hogy játszott a Bulls-ban, amikor már a Bulls nem volt a régi Bulls és ennyi és, hogy ez milyen jó, hisz végre magyar az NBA-ben.
Hát most megtudtam róla sok mindent és meg kell mondjam "élőben" sokkal szimpatikusabb, mint könyvben, valahogy nekem írásban nem tudott meggyőző lenni, kicsit túl száraz és távolságtartó és egy 40 perces interjúból több és érdekesebb dolgokat tudhatunk meg a youtube-ról, mint a könyvből, már, ha épp nem érdekelnek az évszámok és csapatnevek, mint engem.
Borító csillagos ötös, de ez általában jellemző az Ulpius általam olvasott könyveire.
Az első rész alatt hamar el is intézni a Bullsos-Wizzardsos Jordan-es eseményeket. Nyilván csak reklámfogás a borítón, hogy barátsága Michael Jordan-nel, beszélt vele pár mondatot párszor, nyilván ez nem barátság, még ismertség sem nagyon. Tökjó, de nem hír.
Sajnos hiányoznak a Jordan-es és egyéb nagyobb és ismertebb kosarasokhoz köthető sztorik, de ezt nem lehet hibaként felróni, hisz tényleg keveset és nem túl nagy csapatokban játszott és nyilván a nagy emberek ilyen szempontból el sem
érhetőek.
Szóval aki érdekességekre, pletykákra vágyik vagy egy érdekes életrajzra, annak nem tudom ajánlani ezt a könyvet, Kornél a legtöbbet elérte szememben a magyar kosarasok küzül, de ettől még nem lesz érdekes az élete (nyilván számára igen) és ez nem egy negatív dolog. Az enyém sem az és rengeteg emberé nem, akiről életrajzi könyv jelent meg, csak esetleg némelyik jobban van tálalva.
Mindenesetre öröm, hogy végre egy olyan sportról adnak ki könyvet, ami érdekel is és egy olyan személyiségről, aki régebben még jobban érdekelt is. Viszont a célcsoport a kosárlabda iránt érdeklődők és nem a Dávid Kornél rajongók (az
túl kis csoport lenne), így úgy gondolom sokkal piacképesebb lenne egy mai NBA sztár könyvét magyarul is kiadni. LeBron van akkora sztár, mint a focisták, akikről a kiadó könyvet kiadott, max a kosaras piac kevesebb, mint a focis piac itthon, de ha Kornél könyv siker lehet, akkor siker lenne az is, vagy akár Shaq viccesebb önéletrajzi könyv, ami nem olyan régen jelent meg.

Mikal Hem: Kezdő diktátorok kézikönyve

Félrevezető, mert szerintem kezdő diktátorok nem is forgatják a lapjait, meg nem is lenne hasznos nekik, nekünk:) De megerősített elhatározásomban, hogy még mindig diktátor akarok lenni, de elég ha valami sejk herceg vagy ilyesmi, a legtöbb dolgot bevállalnám, de egyébként sem kell mindent, szabadon lehet válogatni:)

Barney Stinson – Matt Kuhn: Tesókódex szülőknek

Alapvetően ettől sem vártam semmit, ahogy a többi rész is elég gyenge így pozitív meglepetés volt, hogy ez néhol vicces, eléggé őszinte és jó képek és történetek is vannak benne, a fordítással sincs gond a könyv nagy részében, bár néhol átmegy Frédi és Béniben.
Szóval bár ezúttal azért várjuk egy sorozat végét, hogy végre vége legyen már, mert harmatgyenge, úgy könyvben megerősödtek, bár ez lehet csak a témaválasztás miatt volt így. Ennél több gyereknevelési könyv meg nem is fordul meg előttem többet szerintem:)

Hugh Howey: Kivetve

Egyre inkább érződik, hogy hát itt marha kevés egy rövid vicc, ha a csattanót már ismerjük. Az első rész még félrevezethetett, a második már egyértelműen kitalálható volt a sok felvezetéssel, a harmadik rész meg meglepetés nélkül zárult, csak egy lehetséges véggel, amit ha hármat kell mondani, akkor mindenki mondja. Egyre inkább kételkedem benne, hogy majd a sorozatot le tudja zárni valami igazán meglepővel.

Gareth Roberts – Douglas Adams: Shada

Doctor Who-hoz nekem nem sok közöm van, de most legalább egy-két dolgot megtudtam a hátteréről, bár azt persze nem tudhatom, hogy ez a történet mennyire Doctor Who-s vagy még abból is kiemelkedő, de nekem megfelelően Douglas Adamses volt, mondjuk abból egy középkategória. Ajánlani nem ajánlom, de megbánni sem hiszem, hogy megbánja, aki elolvassa, pláne, ha Doctor Who fan is:)