A könyv nem rossz, de korántsem olyan jó, mint itt sokan írják, de nem bántam meg, hogy elolvastam.
Tulajdonképpen egyetlen egy módosítással kiváló olvasnivaló is
lehet, nem pedig egy logikátlanságoktól hemzsegő tucat
akció-postapokaliptikus könyv.
És ez pedig az, hogy szépen átírjuk, hogy nem 100 év telik el, hanem
10 vagy max 20. Mert a büdös életbe nem veszem be, hogy a világ nem
rohad szét 100 év alatt. Kizártnak tartom, hogyha most mindent így
hagyunk, akkor 100 év múlva valaki bemegy a boltba, leemeli a Nike cipőt
és hordja és nem esik szét, hogy ez igaz minden ruhára, a lepedők is
épek, sőt végülis ha szerencsés vagy gépezhetsz is, mert működnek a
PC-k, max nincs net, esetleg cserélni kell néha memóriát, mert azért nem
mind stimmel. Ha meg megéhezel akkor kibontasz egy 100 éves
gyümikonzervet, ami elég nagy eséllyel még teljesen jó. Este meg
nézhetsz filmet is, mert ebben a világban nem kell hiperszuper
tartósítókamrákba tárolni a 30 éves cellulodi-okat sem, mert 100 év után
is pörögnek. Kis bütyköléssel az autók is beindíthatóak, sőt olyan
embereknek, akiknek már a nagyanyja se tudta, hogy mi az az autó két hét
múlva autós üldözési jelenetet rendeznek olyan vezetési stílussal, amit
kaszkadörök évekig tanulnak, de hát úgy alapból egy 10 perc alatt
megtanul mindenki vezetni úgy, hogy azt se kéne tudniuk, hogy mik azok a
pedálok.
100 év alatt, ha összezárunk 80-90 embert null civilizációs
behatással, akkor azok nem fognak irodalmian beszélgetni mindenről,
pláne nem aztán külsősőkkel, akiket teljesen más kulturális dolgok
érnek, nem fogják ugyanazokat a ruhákat hordani és tuti biztos, hogy
nincs olyan reflektor, ami 100 évig üzemelne.
(de most komolyan, ha én most becsukom a házam ajtaját és egy év
múlva visszajövök az összes ruhám szét lesz rohadva, a gépet nem tudod
bekapcsolni, és max a babkonzervet még meg lehet enni, végülis találtak
már 60 éves zsírkonzevet, amit elvileg meg lehetne enni)
Szóval ezen így nehéz túlemelkedni, hogy az egész irreális és így az
ember nem hiszi el az egészet, nem tud belemélyedni a történetbe.
Ugyanez 10-20 évvel a nulla nap után simán működhetne. (de sejtésem
szerint ez majd tovább durvul, amikor 1000 év alatt is kb. semmi sem
változik majd, max a politikai határok, hajh)
A másik dolog a szerkezete, az ember megszokja az első 200 oldalt,
még érdekelt is, aztán bumm belecsöppen egy másik világba ami teljesen
hidegen hagyja és irreális a fentieket is figyelembe véve. Mindegy, mert
csak kb. 3-400 oldalon kell aztán túlennünk magunkat, amikor nem
történik semmi és utána már begyorsulnak az események, van akció, van
történet, haladunk A-ból B-be…. Mondjuk aztán megint 50 oldalas
lezárásféle, ami unalmasabb és igazából lehet én nem figyeltem, de
mintha túl sok dolog történt volna egy 5 perces bombavisszaszámlálás
alatt.
A lényeg, hogy persze jó könyv ez, semmi extra és ha eltekintünk a
terjedelmi dolgoktól (bőven úgy 30%-kal túl van írva), akkor kb. Del
Toro vámpírtrilogiája mínőségben, mennyiségben, bár kicsit más oldalról.
2014. március 4., kedd
Mira Grant: Feed – Etetés
Részlet narayan egy Darren Shan könyvhöz írt
értékeléséből: „Nyögvenyelős, unalmas, vontatott, fárasztó… ezek a
szavak jutnak először eszembe, ha jellemezni kell a könyvet. Teljesen
másra számítottam, egy keményvonalas horrorsztorira, de sajnos nem azt
kaptam, … Borzasztóan sokáig tartott, míg beindult a sztori,
elkalandozott a figyelmem, senkivel és semmivel nem tudtam azonosulni, a
főszereplőt pedig egyáltalán nem sikerült megkedvelnem, sőt,
idegesített… sajnos azt kell mondjam, jelenleg egyáltalán nem vagyok
kíváncsi a folytatásokra.”
No, ez így 100%-ban stimmel erre a könyre is, de kiegészíteném, hogy itt nem csak várni kellett a sztori beindulására, de be se indult, ami meg úgy nézett ki, mintha bármi akció lenne (talán két akciórész van az egész könyvben), az is olyan unalmasan és lassan van leírva, hogy elaludtam, mire kilőtek egy golyót.
Megvan, hogy mi a különbség a filmek és a valóság között a nyomozósdiban? Hát gondolom többekközött az, hogy egy kéthetes nyomozást háromhetes adminisztráció kísér és így az összkép már nem olyan izgalmas. Namost ez a könyv meg kb. ez a felállás, csak itt nem kapjuk meg az izgalmas nyomozást csak a papirmunkát.
A végletekig unalmas, nem véletlen, hogy vagy fél évig olvastam. Nincs történet, csak részletes leírás a nagysemmiről, zavaróan nem működő technikai leírásokkal (ez a Mira kb annyit ért a technikai dolgokhoz, mint a láthatóan öreg írók, akik valamit nagyon félreéretteék és bár nem tudják már követni, hogy, hogy is működik a digitális élet, de tudják, hogy kéne a könyvbe rakni, csak most akkor hány floppyra is fér az internet, stb-stb, hát kislány nem kellett volna).
Konkrétan a könyv 20-30%-ában vérvizsgálatoznak, ami nem egy érdekes laboratóriumi vizsgálat, hanem egy szúrás és kijelző. össze kéne számolni, szerintem úgy 4-500 ilyen vérvizsgálatot ír le, mindig részletessen, miért, miért? Tényleg nincs olyan fejez, amiben legalább 6 vérvizsgálat ne lenne, de inkább 60.
MSN-eznek a 30 évvel későbbi jövőben, holott már a magyar kiadással egyidőben nem volt MSN.
Többszögű filmeket vágnak össze egy helyben ülő csaj fülbevalójában lévő kamerával?
Aztán meg közli, hogy ja hát minden kamera mindig vesz és megy ki a netre, ezért tudnak a netelők egy-két dologról, de valahogy a honlap üzemeltetője és a másik bloger nem tud róla, stb-stb-stb.
Aztán köszönetet mond embereknek, hogy újféle és végtelen módú zombigyilkolást ajánlottak neki. Kár, hogy egyet sem tett bele. Hogy ilyen-olyan dolgoknak, hogy utánanézett és már mennyit tud technikából, de nem hiszem, hogy van olyan ötödikes, aki nem röhögi körbe azt a tudást, amit ez a húszonéves kiscsaj magáénak mondhat.
Ennél lassabban nem olvashattam volna, de eskü, hogy addig oké, hogy ki a főgonosz, azt értettem, de, hogy mire szereztek bizonyítékot, azt csak úgy előhúzta a kalapból, mintha fel lett volna vezetve, szóval még így is hiányzott vagy 20 oldal, hogy érthető legyen, ezt bárhonnan le lehetett volna csípni.
A vége kicsit sem meglepő, pláne nem sokkoló. Nem tudom ki mit olvasott ez helyett.
Eddig a legrosszabb idei olvasmány.
No, ez így 100%-ban stimmel erre a könyre is, de kiegészíteném, hogy itt nem csak várni kellett a sztori beindulására, de be se indult, ami meg úgy nézett ki, mintha bármi akció lenne (talán két akciórész van az egész könyvben), az is olyan unalmasan és lassan van leírva, hogy elaludtam, mire kilőtek egy golyót.
Megvan, hogy mi a különbség a filmek és a valóság között a nyomozósdiban? Hát gondolom többekközött az, hogy egy kéthetes nyomozást háromhetes adminisztráció kísér és így az összkép már nem olyan izgalmas. Namost ez a könyv meg kb. ez a felállás, csak itt nem kapjuk meg az izgalmas nyomozást csak a papirmunkát.
A végletekig unalmas, nem véletlen, hogy vagy fél évig olvastam. Nincs történet, csak részletes leírás a nagysemmiről, zavaróan nem működő technikai leírásokkal (ez a Mira kb annyit ért a technikai dolgokhoz, mint a láthatóan öreg írók, akik valamit nagyon félreéretteék és bár nem tudják már követni, hogy, hogy is működik a digitális élet, de tudják, hogy kéne a könyvbe rakni, csak most akkor hány floppyra is fér az internet, stb-stb, hát kislány nem kellett volna).
Konkrétan a könyv 20-30%-ában vérvizsgálatoznak, ami nem egy érdekes laboratóriumi vizsgálat, hanem egy szúrás és kijelző. össze kéne számolni, szerintem úgy 4-500 ilyen vérvizsgálatot ír le, mindig részletessen, miért, miért? Tényleg nincs olyan fejez, amiben legalább 6 vérvizsgálat ne lenne, de inkább 60.
MSN-eznek a 30 évvel későbbi jövőben, holott már a magyar kiadással egyidőben nem volt MSN.
Többszögű filmeket vágnak össze egy helyben ülő csaj fülbevalójában lévő kamerával?
Aztán meg közli, hogy ja hát minden kamera mindig vesz és megy ki a netre, ezért tudnak a netelők egy-két dologról, de valahogy a honlap üzemeltetője és a másik bloger nem tud róla, stb-stb-stb.
Aztán köszönetet mond embereknek, hogy újféle és végtelen módú zombigyilkolást ajánlottak neki. Kár, hogy egyet sem tett bele. Hogy ilyen-olyan dolgoknak, hogy utánanézett és már mennyit tud technikából, de nem hiszem, hogy van olyan ötödikes, aki nem röhögi körbe azt a tudást, amit ez a húszonéves kiscsaj magáénak mondhat.
Ennél lassabban nem olvashattam volna, de eskü, hogy addig oké, hogy ki a főgonosz, azt értettem, de, hogy mire szereztek bizonyítékot, azt csak úgy előhúzta a kalapból, mintha fel lett volna vezetve, szóval még így is hiányzott vagy 20 oldal, hogy érthető legyen, ezt bárhonnan le lehetett volna csípni.
A vége kicsit sem meglepő, pláne nem sokkoló. Nem tudom ki mit olvasott ez helyett.
Eddig a legrosszabb idei olvasmány.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)