J. R. R. Tolkien: A hobbit

Ezúttal hangoskönyvben „olvastam”. Hát Kaszás Attila (bárki is az) eléggé kiherélte a szereplőket, de hát ez van.
A történet jobb is, rosszabb is, mint emlékeztem, jobban tetszett, mint régen, de persze közelében sincs PJ és a filmek látványához, de egy jó alap, Smaug meg keveset szerepel. Ettől még szerintem igény lenne egy LotR hangoskönyvre is, valami színész előadásában, mert ha jól tudom hivatalos nincs, csak egy 30 éves beszédhibás a vakoknak.

Max Brooks: Zombi túlélő kézikönyv

Az ötlet öt csillagos, a kivitelezés viszont gyenge.
A kézikönyv része szerintem nem igazán használható éles helyzetben (most attól eltekintve, hogy a felkészüléshez nem lenne elég a fizetésem teljes ráköltése), a második fele történetek meg úgy untattak, mint kevés dolog.
A borító majdnem tökéletes, csak a véres sima kéz nem stimmel oda, semmi zombis nincs benne.
Ennek ellenére a cím és borító miatt kell:)

10 könyv, 10 mondat 6.

Tony Parsons: Reptér : Irodalmi érték nulla. Promokiadvány, gondolom párszor körbevezették azt két hét alatt megírta valami jó ügy érdekében vagy egy új autót szeretett volna venni belőle. Felnőtteknek és/vagy bizonyos IQ felett nem ajánlott, nagyon primitív mesekönyv, de gyerekeknek bejöhet, teljesen ártatlan.
Bill Watterson: Kázmér és Huba jubileumi válogatás : Azt még nem döntöttem el, hogy kedvelem-e Bill bácsit, de az eddigiek alapján van pár közös gondolatunk, de azért nem volt minden szimpatikus, amit itt hozzáírt. De érdekes volt, de csak annyira, hogyha nem lett volna, sem hiányzott volna, meg hát ismétlés, de azért nincs baj ezzel.
Hugh Howey: A siló : Aranyos semmiség klasszikus fordulattal, de ez így bevezetőnek okés, de így kevés és biztos, hogy másmilyen lesz a többi rész, akárcsak a Lost-nál, de a lényeg, hogy sűrgőssen jöjjék.
Douglas Adams: A lélek hosszú, sötét teadélutánja : hát ez most nem, nyomában sincs az első résznek
Thomas Harris: A vörös sárkány : Továbbra is remek könyv, próbáltam egybefüggően olvasni a sorozattal, szóval néhány bekezdést újraírtam, kihúztam, hogy konztisztens legyen, de sajnos a minimál Hannibál, ami van benne az még mindig Hopkins, fene vinné:)
Romhányi József: Rímhányó : Úgy sejtem újrahallgatás, mert ismerősek voltak.
Ja, meg zseniálisak, ezt nevezem verseknek, nem a Varródanit, itt talán 3x nem stimmelt valami, de a maradék 7652 sorban minden a helyén volt. Geszti plusz és még akarok sok-sok Romhányit olvasni is.
John Shirley: Resident Evil: A kaptár – Megtorlás : Ha nem lenne már az első 3/4 része is csak egy történet nélküli epizód, akkor azt mondanám, hogy a 4/4-e meg egyenesen felesleges, csak gondolom 180 oldalasan nem lehetett volna kiadni.
Thomas Harris: Hannibal : Könyvben továbbra is a Vörös sárkányt érzem legerősebbnek, ebben nekem idegen a narratíva és néhány eseten kívül a feszültség is hiányzik, nincs meg az a pörgés, mint az első részben.
Ellenben filmben még talán ez a legerősebb, de mindjárt újranézem, hogy tudjam a véleményem:)
Lincoln Child: A fáraó átka : Valahogy hiányérzetem van, ebből lehetett volna jó könyv is, de valahogy csak kisregényke lett belőle, a történet és a mennyiség is inkább erre hajaz. Ettől még persze izgalmas, jól megírt, de valami hiányzik.
Ron Stillman: Tracker : Komolyan nehezen hiszem el, hogy ez nem paródiakötet, de nem az, ennek ellenére néhány mondatát leesett állal lehet olvasni, hogy a gagyinak erre a szintjére is lemerészkedik. Ettől még persze nem rosszabb, mint a 80-90-es évek A-B-C-Zs kategóriás akciófilmjei, csak könyvben ritkán találkozik ezzel az ember. De mondom, lehet, hogy már jó, annyira rossz:)

Megszakítjuk adásunkat - rendkívüli kajás bejegyzés

Ez egy könyves blog és marad az is, de az alábbi bejegyzés kicsit több lesz.
Mostani könyvünk/magazinunk, de mindenképp nyomtatott kiadványunk a Dining Guide Toplista Gasztronómia 2013 - Street Food nevű kiadványa, amit ezúton is köszönök a kiadónak.
Meglepően vastag a kiadvány, mind oldalszámát tekintve, mint a lapvastagságot, legalábbis jelenleg nehéz volt letennem az asztalomra (kicsi az asztalom esszerint).
De, hogy miért is foglalkozom ezzel a Toplistával. Hát egyrészt mert a listák és toplisták mindig közel áltak hozzám, én is szívesen csinálok és teljesen tudatában vagyok annak, hogy valószínű nincs érvényes toplista, csak, ha az adott csoport zárt. Szóval itt sem hiszem, hogy nincs, aki kimaradt, de aki benne van, azokat a szerkesztők így látták és ez jó. Nameg ötlet nekem, hogy még hol nem voltam. Mert a másik része, hogy nem csak a listákat szeretem, de az utcai kajákat is, főzni ritkán szoktam, rendelésben sokat csalódtam és valószínű benne vagyok abban a 10 emberben, aki a legtöbbfajta hamburgert ette már meg Budapesten.
Nade nézzük mi is van a kiadványban (sajnálom, nem tudom másnak nevezni, ez
van, szinonímaszótár ide vagy oda).
Top 20 étterem: egyikben sem voltam, nem is úgy néz ki az életem és fizetési számlám, hogy csak úgy bármelyikben előforduljak, sőt azért van bennem egy hozzáállás, hogy egy gigamega hambi 2000-ért izletesebb, mint a 20.000 ft-os igen szépen díszített félfalatnyi ki se tudom ejteni, micsoda, szóval még azt se mondom, hogy álmodok ezekről a helyekről, mert hát nyilván egyszer mindent megengedhetne magának az ember, de minek.
Hozzátéve, hogy nem street food, szóval nem teljesen címlapra való téma, de lista:)
Mindenképp plusz pont a kiadványnak, hogy nemcsak összeszedték a legjobb fast/street food helyeket, de szószerint összeszedték a tulajokat és egy helyre csoportosították egy kép erejéig, amit egy rövid bemutakozás követ mindegyikkel.
Aztán jönnek az esszékérdések, több képpel, több infóval, kipróbálással.
A legtöbb helyet ismerem, a legtöbb helyet még nem próbáltam ki, de hát hallás is ismeret, nem? Viszont még mondanak nekem is újakat (Kolbice? ezmiez, akarom).
Na és akkor top 10 Hamurgerező. 6 találatom van a 10-ből, azt hittem jobb vagyok. A Hard Rock Café nálam is első helyezett, szóval még egyet is értünk (csak ne lenne a megfizethetetlen kategória, nade egyszer volt az ember 30 éves:) A 6 buregerező, akit ismerek talán mind megérdemelten van itt és talán van, akik ki is maradtak, de újak (W38 az eddigi egyetlen csípős hamburger, amit ettem, úgyhogy muszáj majd újrapróbálnom és talán itt is majd helye lesz).
Eztán még a tökéletes hamburger nyomába haladunk, de ennek tényleg nincs értelme és nincs is olyan. Talán.:)
Top 10 szendvics: nem vagyok nagy szendvicsező, bár a hamburger is csak egy szendvics, de hát akkor már legyen meleg szerintem valami, így ezeket nem is ismerem.
Top 8 levesbár, mert nincs is 10 (szendvicsesnél is már ismétlések voltak), namost ha van, amit nem eszek, az leves, szóval ez szóra sem érdemes, de majd egyszer ki lesz próbálva LEVES.
Eztán Little Ázsiai cikk jön, ami meghozta a kedvemet, hogy kimenjek egy fotótúrára. Na nem feltétlen kajálni:)
Top 10: kínai: hát kínait szoktunk, de nem flancosabb helyeken, szóval nevesincs csak címe éttermekben, úgyhogy nem ismerem ezeket sem nagyon, talán egy helyen, ha voltam.
Top5 Gyros: anno a máshol is toposan végző Gyradiko-ba ki lett menve, mint program, mert messze van és most is topos, de valahogy nekem a második helyett Kerkyra jön be, egyrész Korfú miatt, másrészt meg jóval közelebb van, harmadrészt meg legalább olyan jó.
Aztán összeszedik a topos egzotikus boltokat, a körútot gyros-körúttá tevő térképük különösen tetszik, majd jönnek a híres utazok egzotikus kaját történetei. Lőrincz Laci bácsi élményeit persze leírhattam volna én is, mindig mindenütt ez a két kajás története van, de persze, aki nem ismeri, vagy újszülött...
És így tovább és így tovább, bevallom kicsit tömény élmény az újság és nehezen is lapozható. Ellenben rendkívül jól összerakott, jó képek, montázsok, a listák pedig érdekesek, szóval aki érdekelt a témában annak feltétlen ajánlom.

És most irány a Hamburger-day

Simon Tamás: Vérmacska

Nehéz ügy, mert igazából nem jó. A macskákat továbbra sem szívlelem, sőt; humort hármat találtam benne, de a stílus könnyed és csodálatraméltó, hogy ennyi oldalon keresztül szól a semmiről és annak három változatáról (avagy a szürke 50 árnyalatáról), valószínű érdeklődéssel fogom követni a második kötetet is. Azért az alapötletet és stílust megtartva egy ennél érdekesebb írói élettel (nem kihívás, ennél mozdulatlanabb fiatalember életet nem is ismerek) igen jó kis könyvet lehetett volna írni. De nem rossz ez, nem rossz, csak semmilyen:)