Robert J. Sawyer: WWW 2 – Vigyázók

Fülszöveg:

Caitlin Decter egy forradalmian új implantátumnak köszönhetően látni kezdett, de szeme előtt nem csak a külvilág jelent meg, hanem az internet adatvilága is. És még valami, egy ébredező elme az adatfolyamok hátterében.
    A Nemzetbiztonsági Hivatal is fölfigyel a lány különleges képességére, de legfőképpen az tölti el aggodalommal a kormányszerv ügynökeit, hogy az internet kicsúszhat az irányításuk alól. Ellenséget sejtenek a Caitlin által életre hívott mesterséges intelligenciában, és mindent megtesznek azért, hogy elpusztítsák. Az önmagával, a világgal és a szerelemmel is éppen csak ismerkedő lány azonban barátja védelmére kel, és ketten együtt könnyen lehet, hogy megállíthatatlanná válnak…
    Így folytatódik Robert J. Sawyer WWW-trilógiája, amelynek egyedülálló módon mindhárom része elnyerte Kanada rangos Aurora-díját. Új arcát ismerjük meg belőle az internetnek, ami a képernyők túloldaláról talán már most is figyel bennünket.

Vélemény:
Hát miért volt ilyen rövid? Olvastam volna még sokáig és bízom benne, hogy hamarosan jön a folytatás.
A könyv méltó folytatása az első résznek és terjedelméből, témájából adódóan én a három könyvet egyként kezelem, hisz a történet ott és akkor folytatódik, ahol az előző abbamaradt.
Szórakoztató tudományos kötettel van dolgunk, szóval legalább annyira élvezetes olvasni, mint egy Mérő könyvet, kb. ugyanazokat az információkat kapjuk is meg, csak itt még történetbe is ágyazva. Sok játékelmélet, sok mesterséges intelligencia kialakulása, lehetséges hatása, társadalomkritika és hát még ezeregy más. Sawyer a történetet is szem előtt tartva hol teljesen, hol kevésbé teljesen próbálja egyéni véleményeit, kutatásai során szerzett érdekességeit a történetbe oltani. Mondom, nem mindig teljesen odavaló a vélemény, néhány Obamázás vagy vallási dolog nem feltétlen kellene, ahogy talán kicsit túl sok dologba is kap bele, talán nincs is olyan szereplő, aki csak a történet miatt lenne ott, mindig kell egy másodlagos tulajdonság is neki, ami miatt fontos lehet, de - hozzáteszem - ez egyáltalán nem zavaró.
A majom szállal továbbra se tudok mit kezdeni, ajánlom, hogy a harmadik részben tényleges szerepe legyen, mert eddig ha kihúznánk az egészet sem lenne semmi baja a történetnek, max kevés száll lenne mozgatva.
Caitlin nem a legszimpatikusabb továbbra sem, de Nettudat igen, bár félek túl emberivé lett formálva, de többségében tetszett, amit a történetben csinál.
Továbbra is kicsit naivnak és felszínesnek találom, de szórakoztató sci-finek elsőrangú, ezért is kap nálam max pontszámot.

Galaktika

Werner Holzwarth: Mese a vakondról, aki tudni akarta, hogy ki csinált a fejére

Kezdem megbánni, hogy azt ígértem, hogy ezt a könyvet véleményezem, de hát akkor álljon itt az elmúlt két és fél perc legalább két és fél percnyi véleménnyel, többet sem meg nem érdemel, sem nem lehetséges.
Összefoglalom (spoiler), valaki (ki ölte meg Laura Palmert?) leszarja a kisvakondot. Ő ezt egyrészt nehezményezi, másrészt viszont fejfedőként hasznosítja, majd kemény nyomozásba kezd, melynek célja, hogy a többi állat kisvakondunk elé szarjon és így kizárásos alapon, ha mindenki átlagszékletet produkál, akkor kis segítséggel rájöjjön, hogy ki lehetett a bűnös. És aztán szemet szemért elvet alkalmazzon rajta. Hát ennyi. De miért? Nem ajánlott olvasnivaló gyerkőcőknek sem, bár úgy tudom van egy kakakorszak a gyerekeknél ott jól el lehet adni (a South Park 16 éve ebből él), valószínű ez a célcsoport még a "tanulságot" is tanulságnak éli meg (ne tegyék!), de ennyi, másnak egy furca két és fél perc. Ami viszont szörnyű, hogy az író  24 éve írta meg a könyvet (ha többet szánt rá, mint 15 perc akkor alkalmatlan az életre), azóta ebből él és színdarabot és musicelt is írt belőle. Nem akarom látni:) A kiadónak köszönöm az élményt azért!

Leslie L. Lawrence: A játék r@bszolgái I-II.

A régi sablon, mondhatnánk, de sajnos még annál is rosszabb kicsinkét.
Nézzük a sablon szerkezetét: összevissza bohóckodás történetfüggetlenül, hullák, párbeszéd, csaj megdugása, barlangba menés, jönnek ezek, jönnek azok, jönnek amazok, bumm és a végén elmeséli mi volt, mintha nem lettünk volna ott.
Namost ebben a részben kimaradt a történet így a bóhóckodás után egyből mentek a barlangba és bumm és még mindig volt 120 oldal, amikor már vége volt a könyvnek. Hát nemár! Úgy utálom a Lawrence könyvek utolsó 120 oldalát, mert törölhető lenne, vagy összefoglalható 5 oldalba, de nem, tuti, hogy oldalszámra kapja a honoráriumot. És hát így, hogy kimaradt a történet így csak az elején van valami összevisszaság, ami nem érdekel, de hangulatos, aztán egyből a barlang, ami meg sose érdekelt. Mindezt olyan mondatokkal és gondolatokkal, hogy elkezdi és aztán megakad és akkor le írja az első dolgot, ami eszébe jut, szóval semmi kis munka vagy ilyesmi, hogy frappáns vagy vicces vagy jobban értelmes legyen.
Sajnos Laci bácsi is már olyan kedvenc íróm, akinek nem tetszenek a művei, de hát ez van, nem biztos, hogy kéne erőltetni, csak, ha van legalább valami ötlet vagy ilyesmi, ebben egy ötlet volt, de az még indoknak sem elég, történethez meg semmi. Azért megkapja a 2,5-et, mert támogatom, hogy legyen pénze utazgatni, végülis bírom:)