A tökéletes könyv.:)
De mindenképpen a legérdekesebb, amit olvastam az elmúlt mondjuk 5 évben.
Könyv formájú, de inkább filmes relikvia gyűjtemény. Van benne
kivehető térkép, Joker kártyái, a fejezetekbe néha belerak Lucius Fox
vagy más szereplő egy Post-it-et, kis instrukciókkal Bruce papának.
Matricák is vannak benne, sőt ilyen több zsírpapírra átrakott öltöztethető Bruce figura.
Hát na, legjobb és aki Batman rajongó és ez hiányzik a polcáról, az vessen magára és irány a megrendelés.:)
Én nem vagyok olyan, aki leül a tévé elé és
megnézni az épp aktuális kedvenc sorozatát függetlenül attól, hogy A)
már látta azt a részt, B) hogy ez a rész a 13. rész, a múltkor a 8-at
látta, és következő héten meg a 93. lesz. Nem, irtóra idegesítene, ha
nem sorrendbe, kihagyás nélkül látnám az összes részt.
A Marvel képregényeket viszont majdnem lehetetlen sorrendben
olvasni. Több ezer része van, valamelyik rövid képregény, valamelyik
hosszabb, valamikor a hosszabb tartalmazza a rövidebbet, van, amikor
hozzátoldanak és ehhez hozzájön, hogy az összes máshol különálló
franchise-t legtöbbször összeeresztik. Nem beszélve arról, hogy még azon
belül is vannak dimenziók és ez a Pókember, nem az a Pókember, ez a hős
már meghallt és megint él és ez a 3. Batman (DC, most leírás miatt
mindegy) és az már nem az, de mégis.
Szóval képregényt nem lehet sorrendbe olvasni, hacsaknem otthon
mázsa szám állna, bár akkor sem vagyok biztos, hogy összefüggő egészt
alkotnának.
Viszont beszerezni még nehezebb, így én is csak azt olvasom, amihez
hozzájutok, most az 5. részt ebből a sorozatból, és aztán talán a 8-ast,
de már lehet olvastam a 6-ost.
Mindenesetre ez a történet tetszett, mégha semmi extrát nem is
hozott, szerintem nem is nagyon hozhat, minden történet ugyanolyan,
mégis más:)
Mérőt tisztelem a tudása és érdeklődése miatt,
de egyre inkább kiégek műveit olvasván. Regényíróknál is tapasztaljuk,
hogy ugyanazt írják meg tucatszor, valamennyire ez érthető is, sőt
elvárt az olvasók felől is.
De ami talán működhet regényeknél, nem feltétlen működik szórakoztató szakirodalomnál.
A könyv nagy részét már megírta máskor, olvastam is, érdekes is volt, mostmár nem.
A másik része meg tiszta pszichológia, amit valahogy most mégsem
sikerült neki érdekesen megírnia. A kísérletek érdekesek, de sok és
hosszú és untam.
A következtetések érthetőek, de nem újdonságok, eddig is tudtam,
hogy nincs és nem is lehet értelme az életnek, ellenben kitalálhatunk
magunknak és akkor dejó lesz nekünk.
Az utolsó két Mérő könyvet, tehát nem ajánlom, az előtte lévőket
viszont igen. Nameg persze, aki nem olvasta minden Mérőt, annak ez is
újdonság és szórakoztató lehet, véleményem csak így 5-6-x könyv után ez.
A cím 5 csillag, a stílus sajnos három, a tartalom szintén, így lesz
két és fél és ebbe ne keressünk logikát, érzelmeim vannak a könyvhöz, a
borítóhoz, a témához és mindenhez kapcsolódóan:)
Jó volt újra Rhyme regényt olvasni, az első oldalak beszippantottak már.
Csavar volt itt is elég, de valahogy nem tudott érdekelni, hisz
tudtam, hogy amikor azzal van vége, hogy fél méterről arcönlövik a
főszereplőt, vagy hasonlók, akkor igazából nem is fog történni semmi,
mert az nem is pisztoly, vagy mögötte áll valaki és azt lövik le és
hasonlók, szóval ilyen szempontból már nem érdekelt.
1-2 helyen nem voltam biztos, hogy tisztán és logikusan
gondolkodtak-e, ha látta, miért nem ismerte fel ésatöbbi, de túltettem
magam rajta:)
Hogy ki a hunyó, azt nem találtam ki és még a végén is van csavar, de persze ezt oldalszám alapján úgyis tudjuk:)
Hát ennyi, igazából nem 90%-os a könyv,csak 82, de mivel jó volt olvasni nagyvonalú vagyok:)
